Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

I. Budapest felszabadulásának 40. évfordulójára - Rainer M. János: Kispest és Újpest ideiglenes képviselőtestületeinek megalakulása 1945-ben

Jegyzőkönyv Készült Kispest megyei város képviselőtestületének 1945. évi június hó 3-án tartott alakuló közgyűlésén. Jelen vannak : Dávid János, a Kispesti Nemzeti Bizottság elnökének elnöklete alatt Petri Miklós polgármester, dr. Dávid János főjegyző, (. . .)

3 Elnök a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitja, a jegyzőkönyv hitelesítésére Häuser Béla és Polyák János nemzeti bizottsági és képviselőtestületi tagokat, a jegyzőkönyv vezetésére Forintos Titusz városi közigazgatási iktatót kéri fel, majd a következőkben vet rövid visszapillantást a Nemzeti Bizottság eddigi működésére: Igen tisztelt Képviselőtestület! A Nemzeti Bizottság 1945. évi január hó 12-én alakult meg. Ez a Nemzeti Bizottság január hó 12-e óta vitte a kispesti közigazgatási ügyeket. Még mielőtt ennek munkájára röviden rátérnék, engedje meg a Képviselőtestület, hogy itt, ezen a helyen, néhány pillanatra türelmüket igénybe véve, visszapillantást tehessek Magyarország és Kispest elmúlt életére. Az ezeréves Magyarországon a munkásságnak és a polgárságnak nem volt joga az alkotmányos életbe úgy beleszólni, mint ahogyan azt munkája után kiérdemelte volna. Az ezeréves Magyarországon a nagybirtokhoz, nagytőkéhez és a vele kapcsolatos kapitalizmushoz fűződő szervek vitték, vezették az Országot és annak minden részét. A dolgozókra csak munka és szenvedés várt. A dolgozókat az alkotmányos életből kirekesztették. Amit hangoztattak, az csak frázis volt. A jogokat igyekeztek mindig megcsorbítani, vagy pedig olyan szerződésekkel, kortesfogásokkal és egyebekkel elintézni, hogy az ő akaratuk mindenkor az ő szemszögükből, hatalmi vágyukból nézve történjen. A hazafiasság részükre csak jelszó volt, amely jelszóval a széles tömeget mindig a maguk jármában tudták tartani. Ezeken a jelszavakon keresztül vezették az ország népét, mindig a nép nélkül, mindig a nép ellen. A szabadságeszmék minden megmozdulását, ami ebben az országban megnyilvánult, elnyomták. A munkásság ebben az országban — egy évezreden keresztül - megpróbálkozott azzal, hogy a népet felemelje. Hihetetlen terrorral elnyomták, vérbe fojtották és lehetetlenné tették. Az egész magyar élet, amelyre visszagondolunk, idegen uralkodóknak, idegen zsoldosoknak és idegenbe vágyó uraknak volt a játékszere, egészen 1914-ig. 1914-ben újra a szabad ságeszmét, a demokratikus gondolatot hirdették. Amikor az 1914/18-as háború fellángolt, úgy nézett ki az első pillanatban, hogy a szabadságeszmék talán Magyarországon is meg tudnak honosodni. Az 1918-as háború után, egy hosszú, 27 éves ellenforradalom tette lehetetlenné a munkásságnak és polgárságnak alkotmányos életbe való bekapcsolását. Különféle akadályokfat], monarchies törvények és rendeletek egész hatalmas útvesztőjét hozták, hogy megrövidítsék és lehetetlenné tegyék a dolozó népnek az alkotmányos életbe való bekapcsolódását. 1933-ban Európára rászakadt a kapitalizmus, a fasizmus, amely 1939-ben az egész világot felborította és egy hatalmas vérözönné változtatta, de hogy ez a felfordulás teljes egészében nem sikerült, nem rajta múlott. Ugy nézett ki, hogy ez a hatalmas felfordulás országunkat is el fogja pusztítani. Es hogy ez nem sikerült, a Szovjetuniónak köszönhetjük, (magy taps és éljenzés:) a nagy hatalmas Vörös Hadsereg elpusztította és kiparancsolta azt a borzalmas eszmét, amely nyomorította és pusztította a népet. Hogy 1940-től 1944-ig mit álltak ki a népek, erről nem kell beszélnem. Azonban felvirradt az 1945. esztendő Magyarországra is, és 1945 januárjában felszabadult Magyarország fővárosa, Budapest. Ugyanakkor felszabadult Kispest is. Ebben a városban a két munkáspárt ugrott elsőnek talpra, hogy kezébe vehesse ebben a városban a rendcsinálás munkáját, eltakarítsa a romokat, és a sajgó