Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Vadas Ferenc: A Közmunkatanács és a budapesti Dunapartok újjáépítése 1945-1948

majdnem minden pályamű bírálatában ismétlődnek. Noha többségükről több rosszat, mint jót tudtak elmondani, a kép nem teljesen egyoldalú. A tervek jórésze egy-egy problémát: vagy a szellőzést, vagy a tájolást, vagy a bebútorozást stb. meg tudta oldalni helyesen, de egyszerre mindegyiket a legritkább esetben. Volt terv például jó alaprajzi de rossz homlokzati megoldással („Prefabricated"), jó tájolással, de nem megfelelő világítással („Széria"). (Mindkettő díjazott.) Ahol sikerült is egy-egy épület megfelelő megtervezése, a többihez való kapcsolata, csoportosításuk gyakran nem megfelelő: túl közel vannak egymáshoz, elfogják egymástól a napot stb. Témánk szempontjából a formai és városépítészeti megoldások a legérdekesebbek, noha a tervek bírálatakor nem ez volt az elsődleges. A tervek többsége korszerű beépítési elveket követett, ha nem is mindig a legsikeresebben. Leggyakoribb a pontházas vagy sávos elrendezés, esetleg a kettő kombinációja. A sávos beépítésű terveknél a tervezők nagyrésze kétféle elrendezési elvet követett: épületeiket vagy a Dunával párhuzamosan helyezték el, vagy rá ferdén, észak—déli tengellyel, hogy az ablakok pontosan kelet, illetve nyugat felé nyíljanak. A zsűri méltányolta a modern beépítési elvek követését; valamennyi díjazott terv ilyen. Gyakori a különálló pont- vagy sávházak földszintes épületszárnnyal való összekötése, a kommunális helyiségek odahelyezéséveí. Egyetlen olyan pályamű akadt, mely az épületeket körülépített zárt udvarral tervezte - ezt a zsűri olyan korszerűtlennek ítélte, hogy nem is volt hajlandó foglalkozni vele. Az épületek csoportosítása gyakran szemmetrikus, több terven a szimmetriatengelyben elhelyezett alacsonyabb, közösségi rendeltetésű épületre. Szinte minden elképzelés városképi megjelenését valamilyen ritmus határozza meg. Leggyakrabban vagy ugyanazon elem ismétlődése, vagy egy magasabb és egy alacsonyabb épülettípus szabályos váltakozása. Azonos magasságú, de különböző részletkiképzésű épületek ritmusa is előfordul. A tengelyszimmetrikus elhelyezés többnyire erőltetett, merev; a ritmikus elhelyezés - az elemek nagy száma miatt - gyakran monoton hatást kelt. Legelrettentőbb talán az a terv („Szabadság"), mely 17 darab, húszemeletes toronyházat állít sűrűn egymás mellé, a zsűri szerint nyomasztó és kellemetlen hatást érve el. Nem kevésbé sivár az a megoldás („Budapest 19464"), mely egyetlen, hosszú, rizahtokkal alig tagolt épülettel szinte az egész folyópartot elfalazta. Noha a tervek túlnyomó többsége külső megjelenésében is a modern elveket igyekezett követni, akadt olyan terv is, mely a megelőző (vagy a következő) korszakra jellemző beépítési módot tervezett, archaizáló elemeket (oszlopok, párkányok, boltíves nyílások, diadalívszerű átjárók) is használva. A túlzott egyhangúságot és a merev szimmetriát a zsűri csakúgy elítélte, mint a korszerűtlennek ítélt beépítési módokat és az idejétmúlt formákat. A tervek többségére jellemző a meglevő építészeti és természeti környezet figyelembe nem vétele. Kevés az olyan pályamű, ahol egyáltalán bejelölik a hátteret alkotó Közraktár utcai épületek magasságát. A tervezett épületek minden esetben magasabbak a környezetüknél (ez önmagában nem baj), ennek egyik oka, hogy a kívánt lakásszámot másképp nem tudták volna elérni. Sávos beépítés esetén az épületek legalább 7—8 emeletesek, pontházak esetében magasabbak. A tervezési hányelvek szerint: „A fővámház épülete és az elevátor épülete egyelőre nem kerül lebontásra, ezért a beépítési módot úgy kell megválasztani, hogy a terület a fenti két épület lebontása nélkül is beépíthető legyen anélkül, hogy a lakótelep a befejezetlenség látszatát keltse."

84 Ezt a mondatot a pályázók többféleképpen értelmezték, fel lehetett fogni úgy. hogy a két épület megmarad, de úgy is, hogy csak ideiglenesen marad meg, tehát a lakótelep területe előbb-utóbb kiterjed a helyükre is. A zsűri sem volt következetes (u Vámház körül ekkoriájt zajlottak a viták), a két épület helyére kiterjedő megoldásokat ugyanúgy figyelembe vette, mint a kiírást másképp értelmezőket. Volt pályázó, akinek ez a kérdés nem jelentett problémát, hiszen monotonul ismétlődő épületeinek sorát bármeddig folytathatta, volt aki nem vette figyelembe ezt a passzust,