Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Vadas Ferenc: A Közmunkatanács és a budapesti Dunapartok újjáépítése 1945-1948

Abban egységes vélemény alakult ki, hogy a híd, ha felépül, ne kapjon jelentős forgalmi szerepet, és a Lánchídhoz hasonlóan csak a helyi közlekedést bonyolítsa le, ezenkívül reprezentatív funkciója legyen. A fürdővárosi elképzelésekbe is ez illett bele. Mivel a hidak újjáépítési sorrendjében az utolsó helyen szerepelt, komoly tervezési munkák 1947-ig nem történtek. Annak eldöntetlensége, hogy újjáépítik-e egyáltalán, és ha igen, hol, bizonytalanságot szült. így amikor 1945 nyarán szóbakerült a piarista épület helyreállításának ügye, az újjáépítés engedélyezése kérdésessé vált, mert feltételezték, hogy a leendő új híd tengelye keresztül fog vezetni az épület területén, amit akkor le kell majd bontani.

46 Végülis azért engedélyezték a helyreállítást, mert az iskola fennállását és működését — ha ideiglenesen is - de mindenképpen szükségesnek ítélték. A következő évben a tabáni fürdőváros tervével kapcsolatban került szóba a híd. Általában azt a szerepet szánták neki, hogy kapcsolatot teremtsen a fürdőváros és a city között, anélkül, hogy a gyógyövezet nyugalmát megzavarná. Ezen túlmenő feladatot Borbíró Virgil szánt a hídnak (melyet ő sem az eredeti helyén és formájában tartott felépítendőnek), azáltal, hogy a bécsi országutat, melyet az európai transzkontinentális autóút részének képzelt el, új nyomvonalon javasolta bevezetni a városba, Óbuda helyett esztétikai okokból a Hűvösvölgyön keresztül, a Városmajor-Vérmező-Tabán alkotta zöld ék mentén. Ez a városképi hatásokban gazdag, vizuális meglepetéseket magában rejtő útvonal „könnyed, elegáns szerkezetű vasbetonvázas viadukton ívelne az elpusztult Erzsébet-híd felé."

47 Ezt a reprezentatív bevezető útvonalat természetesen csak személyforgalomnak szánta és összegyeztethetőnek tartotta a fürdőváros elgondolással. 1946 nyarán a városrendezési bizottság, majd az FKT elfogadta a Magyar Művészeti Tanács azon javaslatát, mely a budapesti hidak esztétikai kérdéseivel foglalkozott.

48 Eszerint az Erzsébet-híd az egyetlen olyan fővárosi híd lenne, melyet nem állítanának helyre, hanem újat építenének a helyén. De az új híd sorsa még teljesen bizonytalan volt. Ez környezetének a problémáira is kihatott. A Szent Gellért szobor esetében komoly kétségek merültek fel, hogy az Erzsébet-híd eltűnése után a helyén maradhat-e. A kérdés eldöntésére helyszíni szemlét is tartottak. Ennek eredményeképpen döntöttek úgy, hogy indokolt az eredeti helyen és formában történő helyreállítás.

49 A híd terveinek kidolgozására a következő évben került sor. Sem a főváros, sem a Közmunkatanács nem támogatta az eredeti helyen és formában történő helyreállítást. A régi ellenvetéseken kívül újabb kifogások is felmerültek ellene. A modern korszellem nem tartotta esztétikusnak a régi híd szecessziós jellegű díszítményeit és sokak szerint a híd elrontotta a budai oldal perspektíváját Pestről nézve. Ezért sem terveztek lánc-, vagy függőhidat. A többség egyetértett egy minél könnyebb és áttetszőbb szerkezetű, modern, felsőpályás megoldással. Helyi, illetve reprezentatív forgalmi szerepének megfelelően csak 2X2 nyomtávúra tervezték, a teherforgalom kiküszöbölésével, villamos nélkül, amit a metró helyettesítene. A tabáni völggyel szervesebb kapcsolatot akartak kialakítani, de úgy, hogy a fürdővárost ne zavarják - ezért emelt pályát képzeltek el a Szebeny Antal (ma: Szarvas) térig. így egyrészt lehetővé válna a Duna-part és a tabáni park kapcsolata, az átmenő forgalom kiküszöbölése, másrészt problematikussá válna a híd forgalmi kapcsolata az alsórakparttal. E nehézséget nem ítélték túlságosan súlyosnak, mivel a rakpartot a budai észak-déli forgalom lebonyolítására szánták, és a Pestre menő forgalom zömét a többi hídra akarták terelni. Három megoldási lehetőség merült fel.

50 Az elsőt, alagút létesítését, már csak sokkal költségesebb volta miatt sem vehették fontolóra, a kitorkollás is problémát jelentett volna. A másik két megoldási lehetőséget a Székesfőváros Városrendezési Ügyosztálya és a Közmunkatanács dolgozta ki. A főváros tervében a híd tengelyét északabbra tolták voina el a Kossuth Lajos utca folytatásában, az Apponyi (ma: Felszabadulás) téri törés