Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

előbbi bevégzésében, a koalíciós és koalíción kívüli ellenzék jogi úton történő elnémításában jelentkezett,

118 A konstruált perek még nem voltak meghatározók, de a valós ellenség elleni harc sajátos elemekkel bővült mind a nyomozati munkában, mind az arra pontot tevő népbírósági eljárásban. A NOT bíráinak az ilyen ügyekkel szembeni állásfoglalása, valamint a népbíráskodás első és másodfokának ,jküzdelme" az osztályharc egyik színterévé tette a népbíráskodást. Azokban az ügyekben, melyekben az antifasizmus következetes érvényesítésére volt szükség, nem volt érdemi különbség a népbíróságok és a NOT között. A népi demokratikus forradalom győzelme, a koalíciós struktúra elhalása a vitát levette a naphendről. Az 1946 : VII. t .c. és a népbíróságok A népbíróságok tevékenységét 1946. márc. 23-tól a magyar történelemben egy új, jogi és politikai szempontból sok vitát kavart, a demokratikus államrend és köztársaság védelméről szóló törvény, az 1946: VII. t.c. alkalmazása is nehezítette. A törvény előzetesen elrettentő szerepét Ries miniszter is megfogalmazta, amikor azt írta, hogy ,,Ez a törvény azok ellen irányul, akik a demokráciát és a köztársaságot meg akarják buktatni, hogy újra a fasizmus gyilkos uralmát vezessék be. A törvény preventív. A szigorú büntetések kilátásba helyezésével meg akarja előzni azt, hogy valaki a törvényben pönalizált cselekményt kövessen el."

119 A törvény 1946. márciusi nemzetgyűlési tárgyalását

120 megelőzték a Jogi Reform Bizottság februári ülései. A már itt megmutatkozó nézeteltérések, többek között Csorba János és Moór Gyula az egyik, míg Beér János, Feri Sándor, Szebenyi Endre a másik oldalon, mutatták a viták hányat. Csorbáék alapvető nézete az volt, hogy a népbíróságok öszszetételük miatt nem felelnek mega követelményeknek, a politikai bűncselekmények elbírálására más bíróságot kell szervezni. Beér János és társai ugyanakkor kihangsúlyozták a laikus elemek bevonásának eredményeit, s a demokratikus államrend védelmét szorgalmazták.

121 A törvény - mint politikai szükségszerűség - már 1945 őszén felmerült, megvalósítására azonban közel fél évet kellett várni.

122 Az alkotmányjogi és közjogi bizottság üléséről először pártközi értkezeietet, majd a nemzetgyűlés elé került a törvénytervezet.

123 Az alapvető ellentét az álláspontok között ott húzódott meg, hogy míg a törvényt a munkáspártok a népi, addig a kisgazdák a polgári demokrácia rendszerének védelmezőjévé kívánták tenni.

124 „ . Az 1946: VII. t.c. nem küszöbölte ki a népbírósági rendszer ellentmondását (miként az 1945: VII. t.c.-t módosító 1947: XXXIV. t.c. sem), hogy az első fokú, szakbíró által vezetett laikus bíróságot másodfokon szakbíróság bírálta felül. A törvény életbe lépésével ugyan a népbírósági intézmény kebelén belül, de a fasiszta maradványok felszámolásának feladatától elütő jellegű munka vette kezdetét. Az ún. ötös- más néven különtanácsok már nem a múlt bűnöseivel szemben vették fel a küzdelmet, hanem a jelen, a napi aktuális politikai problémák vélt vagy valóságos okozóival. ,,Az 1946: VII. t.c. a hatalom erőszak jellegének erősödését jelezte ... Olyan forradalmi jogszabály volt, amely... törvényes meghatalmazást adott az igazságügyi és belügyi szerveknek, s mivel ezen szervek a munkáspártok irányítása alatt állottak, alkalmasnak bizonyult arra, hogy felhasználásával a munkásosztály gátat vessen minden fasiszta vagy burzsoá reakciós kísérletnek."

125 Összesített adatok szerint a népügyészségek elé került és befejezett üggyel rendelkezők (12 992 fő) a valamennyi népügyészség elé került (13 748 fő) 94,5%-át, míg a népbírósági különtanácsok elé került és lezárt üggyel rendelkezők (10 878 fő) a népbíróságok elé került valamennyi személy (12 276 fő) 88,59%-át teszik ki.

126 A lezárt népügyészségi ügyek gyanúsítottai közül a népbíróságok elé kerültek egyrészt azok, akiknek ügyében