Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

NPP: a munkáspártok delegálta népbíráktól eltér a párt laikus népbíráinak társadalmi-foglalkozási összetétele. Az SZDP-hez hasonlóan itt is magas a tisztviselők és kereskedelmi dolgozók aránya, emellett viszont magas %-ban részesednek a magántisztviselők, valamint az azonos %-ban jelentkező nyugdíjasok és egyetemisták. A nem-munkáspártok laikus népbíróinak %-os összetételében — így az NPP esetében is — magas az egyéb kategóriában szereplők száma (40—44—40%). Itt a legkülönbözőbb társadalmi-foglalkozási csoportok képviselői találhatók, de sem %-os, sem abszolút számbeli összetételük nem teszi lehetővé a bontást. FKGP: minden eddig jellemzett párt laikus népbíráinak összetétele eltér a kisgazdákétól. Kimagasló — akár képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoztak, akár nem — a jogi doktorátussal rendelkezők száma és aránya. Az egykor jelentős hivatali állásokat betöltő nyugdíjasok mellett gyakorló ügyvédek és magántisztviselők adják a laikus bírák zömét. A magas kvalifikáltság mutatja, hogy a párt nagy jelentőséget tulajdonított a népbíráskodásnak, hasonlóan a Parasztpárthoz, ahol az egyetemisták, vagy az MKP-hoz, ahol a pártalkalmazottak jelenléte fejezte ezt ki a legjobban. A kisgazdák által delegált laikus népbírák összetétele tükrözi a párt budapesti tagságának összetételét, a gyűj tőpárt j ellegét. PDP: a kvalifikált nyugdíjasok alkották a laikus népbíráinak közel egyharmadát. A magántisztviselők aránya azonos a paraszt- és kisgazdapártéval. Jelentős az ügyvédek száma, s az egyéb kategóriában szereplő kiskereskedők és kisiparosok képviselete is magas. A Budapesti Népbíróságon 1945 — 1949 között dolgozó laikus népbírák társadalmi hovatartozása, foglalkozási összetétele, a népbírák pártonként! foglalkozási kategóriái vizsgálata során két jól elkülöníthető réteg mutatható ki: az egyik a magántisztviselői, illetve állami alkalmazotti rétegek, a nyugdíjasok és az ügyvédek, míg a másik a munkás, kisiparos, egyetemista, pártalkalmazott, közlekedési és kereskedelmi dolgozók csoportja. A munkáspártok viszonylag alacsonyabb képzettségű munkás, kisiparos és egyéb dolgozó laikus népbírói elemei nehezebben vehették fel a versenyt magasan kvalifikált koalíciós partnereikkel. A laikus népbíráknak az ítélkezésben való bekapcsolódása demokratikus lépés volt, de a hagyományos polgári rétegek még ezt is csak átmenetinek tekintették, ezért jelentős Orbán László 1947. febr. 21-i parlamenti állásfoglalásában az a kijelentés, mely szerint bíráskodásunk demokratizálásának előfeltétele az, hogy a népnek közvetlen beleszólást engedjünk az igazságszolgáltatás ügyeibe is..."

91 A népügyészségek és a népbíróságok kapcsolatáról megállapítható, hogy a hivatali keretek adta különállásból fakadó ellentétet sehol sem lépte túl. A népügyészek állandó jellegű, súlyosabb ítéleteket óhajtó vádbeszédei, s a népbíróságok ennek ellentmondó ítéletei nem a két jogi fórum egymással való szembenállását, hanem a népügyészségek számára kötelező jelleggel előírt direktívákat tükrözték. A népügyészségeknek érvényesíteniük kellett az igazságügyminiszter, s a népfőügyész rendeleteit és utasításait, melyek a feljelentések, a háborús és népellenes tevékenység megítélése, a korábban internálásban eltöltött idő beszámításában alapállásukat eleve determinálták. A minisztérium és más felsőfokújogi intézmények határozták meg a követendő népügyészi álláspontot az SS, a Volksbund, a Deutsche Jugend, a Hunyadi-páncélos SS,, a különböző magyarországi szélsőjobboldali egyesületek és pártok tagjai esetében, állást foglaltak a népbírósági eljárás népügyészségi szakaszában követendő népügyészi magatartás és a fellebbezések ügyében.

92 A népbíráskodás az adatok tükrében A népügyészségek és népbíróságok, valamint felettes szerveik rendelkezésre : álló statisztikai adatai képet adnak a magyarországi népbíráskodás területi megoszlásáról; a nemzet -