Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július
A főváros vagy 49 000 alkalmazott, munkás és - az építkezések megindulásával - vagy 35 000 építőmunkás sorsát tartja kezeiben. Az 1 000 000 Budapestnek ez a 60 000 családtagokkal 15 000 ember az összlakosság 15%-ának felel meg. Szociális szempontból nem közömbös az, hogy ez a hatalmas réteg milyen munkafeltételek mellett él, milyen béreket kap és milyen életnívót ér el. A község, mint a legnagyobb munkaadó , példaadó módon kell, hogy folytassa a maga munkás politikáját. Ez tűnjön ki: bérpolitikájában, munkaidőpolitikájában, vagyis abban, hogy a szolgálatban lévő alkalmazottak számára mennyi szolgálati időt ír elő (például a BSZKRT forgalmisták munkaidejének megállapításánál), egészségügyi védelmi intézkedéseknél az alkalmazottakkal való bánásmód tekintetében stb. A közsének csak olyan vállalkozóval szabad üzleti, szerződéses viszonyba lépni, amely a munkássággal kötött kollektív szerződéseket betartja. 9. Nagy-Budapest megteremtése 41 Ez a régen vajúdó kérdés szintén a programunkba tartozik. Minél nagyobb tömegeket érint az átalakulás, a szociális irányú fejlődés, minél nagyobb területen történik az építés és újjáépítés, annál nagyobb eredményeket lehet elérni, úgy a városi politika szempontjából, mint az országos politika szempontjából. Ezért kell régi célkitűzéseinknek megfelelően továbbra is Nagy-Budapest megteremtése mellett állást foglalnunk még akkor is, ha a környező városok és községek nem túlságosan lelkesednek ezért a gondolatért. Ez a kérdés azonban csak azután kerülhet sorra, ha a közvetlenül előttünk álló saját problémáink első részén már átvágtuk magunkat. Budapest, 1945. július 2. PI Arch. 283. f. 9/11. o.e. 1-8. lap. Míg a márc.-i program lényegében csak általánosságokban foglalkozik a községpolitika legfontosabb összetevőivel, addig a júliusi részletesebb, kidolgozottabb, konkrétabb, egyaránt tartalmaz napi és távlati feladatokat. Ez többek között a júliusi dokumentum két új fejezetéből („Újjáépítés — lakásépítés", valamint „Nagy-Budapest megteremtése") is kitetszik. Összességében mindkét dokumentum előremutató volt, a dolgozók érdekeit juttatta érvényre, tehát egyértelműen beleillett a demokratikus átalakulás útjába. Egyúttal figyelemmel volt a fővárosnak, mint községnek az érdekeire is. Mindezt az MKP is elismerte azzal, hogy támogatásáról és egyetértéséről biztosította a Frakciót a programok kapcsán. Ez az egyetértés és támogatás a gyakorlatban is megnyilvánult. Fentebbi véleményünkön az autonómia - egyébként általunk is túlzott mérvűnek tartott - követelése és a részben ebből következett későbbi — nem kizárólag az SZDP hibájából adódott — negatív jelenségek (1946-1947-es ellentétek és viták az MKP-val) sem változtatnak. Az akcióprogramok célkitűzései egy-két kivételtől, pl. az ingyenes tanszerellátásnak vagy a közüzemi tarifarendszer változatlanságának követelésétől eltekintve, reálisak voltak. A rövid távra vonatkozó programpontok fejezték ki elsősorban a dolgozók igényeit, így az újjáépítéssel és lakásépítéssel, szociálpolitikával, közegészségüggyel és közoktatással foglalkozó részek, de ide sorolhatjuk - legalábbis részben - az adózást is, már ami az adók progresszivitásának valamint a különböző fogyasztási adók csökkentésének követelését illeti.
