Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Ságvári Ágnes: Budapest Főváros Levéltára gondjairól

számú határozatában kimondta, "hogy a fővárosi levéltár élére tudományosan képzett és széles látókörrel biró egyén állittassék, és ehhez képest a fővárosi levéltárnokul megválasztandó egyéntől magasabb fokú képzettség kivántassék meg. Ugyanezért a közgyűlés határozatilag kimondja, hogy: 1. A főváros főlevéltárnoki állomásra csak az választható meg, aki az 1883. évi I. t.-cz.l3. §-ban az országos levéltári fogalmazási szakában megszabott minősitvénnyel bir, vagyis a ki a jogi vagy legalább bölcsészeti szabályszerű tanfolyamnak sikeres bevégzése után az országos levéltárnál a szakvizsgálatot kielégitő módon letette". A tudományos jellegű levéltári munkára nagyobb lehetőségek nyiltak 1901-et követően, miután szabályrendelet jelent meg a. székesfővárosi levéltár és a tanácsi segédhivatal szervezetéről. A törvényhatósági bizottság 1901. évi 710. számú határozatában foglalt szabályrendelet számunkra legérdekesebb része arról intézkedett, hogy a pusztán irattározási feladatok ezentúl nem képezik a levéltári munka részét és azok egészében átkerülnek az e célból ekkor létrehozott tanácsi segédhivatal működési körébe. Az önálló szakhivatallá szervezett levéltár tevékenysége ezáltal leszűkült a 15 évnél régebben keletkezett iratok őrzésére, kezelésére, másrészt viszont kibővült a történeti értékű, valamint jogi és közigazgatási szempontból értékes iratanyag felkutatása, nyilvántartása és feldolgozása terén eléje állitott követelményekkel. Már 1901-et megelőzően is folyt a levéltárban főként gyakorlati célokat szolgáló forrásközlő munka. Az ilyen irányú tudományos feldolgozó tevékenység még nagyobb lendületet vett 1901-et követően: középkori okleveles iratokból, és a közelmúlt időszakának levéltári forrásaiból összeállított forrásgyűjteményeket rendeztek sajtó alá. 1911-ben vette kezdetét, ennek a volumenében igen tiszteletreméltó forrásközlő tudományos feldolgozó munkának mintegy abetetőzéséül szánt, Pest és Buda történetével kapcsolatos középkori okmánytár összegyűjtése és kiadásra előkészítése. Sajnos a munkálatok korán megszakadtak, később is csupán az összegyűlt anyag egy részének a publikálására került sor. A megrekedés, a tudományos jellegű levéltári munka visszaesése mögött az első világháború során bekövetkező időleges létszámcsökkenés állott. Emellett, Toldy László főlevéltárnok idejében (1886-1911) komoly eredményeket ért el a levéltár a rendezési, selejtezési és segédletkészitési (lajstromozás, mutatózás) munkák terén is, amelyek - Toldy egy 1904-ben készült átfogó javaslatából kitetszően - elsősorban a tudományos feldolgozó munka céljait voltak hivatottak szolgálni. A városegyesítéstől az első világháborúig terjedő időszakról elmondható, hogy a fővárosi levéltárat - a törvényhatósági levéltárak többségéhez képest magas szakmai színvonal és meglehetősen tág feladatkör jellemezte. Forráspublikációs tevékenysége révén hamarosan a főváros történeti kutatások centrumává lépett elő. Tudományos jellegű működését illetően ugyanakkor megrekedt a mégoly fontos forrásfeltárás-közlés szintjén és ezen belül is szinte kizárólagosan a közigazgatástörténetre szorítkozott. Ez meg is felelt az adott időszak magyar történetírása előtt álló aktuális tennivalóknak, belső szükségletnek (forrásfeltárás), ill. a várostörténetre ez időben olyannyira jellemző szemléleti beállitottságnak (közigazgatás- és intézménytörténetközpontuság). A világháború összeomlásából és a forradalmi fellendülésből kibontakozott Magyarországi Tanácsköztársaság kormányzata támaszkodni kivánt a levéltárakra. Ismeretes, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztossága a 26. KN és 33. KN sz. rendelettel az összes levéltárakat - bele-