Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Gáspár Ferenc: Beszámoló a BFL 1971-1976 közötti munkájáról

3. A vártnál nehezebb feladatnak bizonyult az öt év alatt elvégzett rendezési munkákról szóló összegezés elkészitése. Ha visszanyúlunk a kiinduláshoz, akkor sajnos kevés megbízható támpontot találunk. Az emiitett "tervkoncepció" kizárólag a "Régi Magyar Iratok" fogalmának bevezetését javasolta csak és a rendezési munka egyéb tennivalóinak konkrétabb meghatározását az 1970-ben a LIG által bevezetett terv- és statisztikai adatszolgáltatás, illetve felmérés tapasztalatai alapján kivánta eldönteni. A tervezési-statisztikai felmérés a BFLben is elkészült ugyan, de ez önmagában kevés támpontot adott egy hosszabb távú, de legalábbis ötesztendőre szóló rendezési koncepció kialakitásához. A szakmai-felügyeleti vizsgálat megállapításai több vonatkozásban már 1970-ben erősen megkérdőjelezték az iratanyagok rendezettségét, azoknak az egyes szintekhez mért tényleges állapotát. (A volt I. osztályon (1873 előtti iratok) közel 800 ifm-t, a volt II. osztályon (1873 utáni iratok) kb. 1300 ifm-t és a gazdasági szervek osztályán az anyag 10%-át minősitette középszinten nem rendezettnek.) De más megállapításokból is kitűnik, hogy a vizsgálatban résztvevőknek a középszinten rendezettnek elfogadott fondokkal kapcsolatban is voltak fenntartásaik. "Ez alkalommal kell (a gazdasági szervek osztályáról van szó - GF) az osztálynak majd a középszintű rendezéseknek azokat a hibáit korrigálni, amelyek onnan adódtak, hogy ezen az osztályon a rendezési munkák nagyobb súllyal hárultak a kezelőkre és abban a tudományosok kisebb mértékben vettek részt..." Nehéz ma, nyolc év távlatából egyértelműen világos és pontos képet alkotni az iratanyag tényleges rendezettségi fokáról. Tény, hogy a BFL-ben a középszintű rendezés nem járt együtt mintaállványozással - tehát a rendezett anyagok megmaradtak eredeti állapotukban, többségükben fraktur csomókban, amelyeknek méretét nem szabványosították, de még a nem fraktur csomók vastagsága is rendkívül eltérő maradt. Áttekintő raktári jegyzék szinte egyáltalán nem, megbízható csomójegyzék is csak ritkán készült. A segédletkészítés fő formája az alapleltár maradt, sok volt a különcsomó, fel nem számolt reponenda, még a középszinten rendezettnek minősített anyagokban is találtunk un. gyűjteményeket stb. E megállapítások nem célozzák a BFL korábbi dolgozóinak elmarasztalását, de szólni kell róluk, mert nagyon sok gondot jelentettek és jelentenek a rendezési munkában mind a mai napig. Az első évek tapasztatatai egyre inkább arra késztettek bennünket, hogy a rendezettségi szintekről szóló korábbi megállapításokat korrekció alá vegyük. A III. osztály 1973-ban célul tűzte ki, hogy az őrizetében levő kapitalista kori fondokról repertóriumot készit. 1974-ben (december hóban) tudományos vita elé került néhány fond áttekintő raktári jegyzéke, amelyek - mint azt a vita tanúsága egyértelműen világossá tette - nem feleltek meg a követelményeknek. A korrekciók a többi osztályokon más módon merültek fel és nyertek (vagy nyernek) megoldást. A Heinrich István utcai raktárépítés napirendre tűzte annak eldöntését, hogy milyen anyagokat telepítsünk oda. Hosszú vita után elhatározás született, hogy elsősorban az 1873 utáni központi szervek iratai - IV.1407. b., 1049. b. és c. állagok -, valamint a kerületi elöljáróságok anyaga kerüljenek az uj raktárba. Biztonsági okból átköltözésre előkészitendőnek határoztuk meg ugyanezen fondtipusok 1945-1950 közötti iratait is. Ez a célkitűzés az I. és II. osztályon hosszabb távra meghatározta a rendezési munka fo irányát. A költöztetésre kijelölt valamennyi fondot és állagot ellenőrző rendezésnek vetettük (és vetünk) alá, dobozolással, mintaállványozással és uj raktári jegyzék készítésével egyetemben. Mint az alább közölt kimutatásból kitűnik, ez a rendezési munka az 1974-es évtől kezdődően indult meg nagyobb mértékben és mellette - ha nem is maradtak teljesen abba - de mennyi-