Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - C. Harrach Erzsébet: Adatok a Lánchid és a Margithíd közötti budai Dunapart építéstörténetéhez

szakon pedig még csak egy lakóház, nem épült még ki a mai Liptay utca és a rakpart közötti tömb, egyetlen helyrajzi számon szerepel az egész terület.

23 A tér forgalmi rendező* szerepe azonban már ekkor kialakult, mert rajta halad át az Óbuda és a Zugliget felé inditott lóvasut nyomvonala. A Duna-part 1870 körül épült ki, és ekkor már Pálffy térnek nevezik. 24 1908-ra az északi oldalon már két lakóház áll, kiépült a rakparti tömb, nyugaton a Radetzky laktanya, délen pedig a katonai ágyraktár. 25 Ez utóbbi épületben található a század első' negyedében a Legfőbb Állami Számvevőség, 26 a harmincas évek végére pedig a Külügyminisztérium. 27 A tér mai nevét a legendás hirü Bem apóról kapta 1950ben. Beépitése nem változott, forgalmi szerepét később tárgyaljuk. A hídfők előtt kialakult tereket a hidakkal, mig a XX. sz.-ban kialakult zöldterületeket az uj beépítésekkel együtt vizsgáljuk meg. A Fő utcát keresztező, Dunára vezető utcák rendszere is ősi, szép neveiket is megőrizték a mai napig. Ilyenek a Jégverem utca, Halász utca, Ponty utca, Pala utca, Kacsa utca, Vám utca. A zömében XX. században átkeresztelt többi utca is megőrizte régi nyomvonalát és beépítettségét, Uj utcaként kell számontartanunk az Aranyhal utcát, a Liptay utcát, a Könnyülpari Minisztérium előtt kialakult Bolgár Elek teret. Ezek századunk első felében keletkeztek. Hidak, hídfők, közlekedés Buda és vele együtt a Víziváros Is szorosabb kapcsolatba került Pest városával a hidak megépitésével és ez természetesen kihatott a terület fejlődésére. A két várost a mult század közepéig egy hajóhíd kötötte össze. Az állandó hid gondolata már a XVIII. században foglalkoztatta a magyar mérnököket. Igy Ballá Antal 1784-ben tanulmányt készitett egy 13 és egy 12 pilléres kőhídhoz, majd 1786-ban Török Sándor, Ledwina Ferenc és Ledwina József egy hat boltnyllásu kőhid tervét dolgozták ki. 28 A téli jégzajlás miatt a pillérek számának csökkentését és a kőanyag helyett fa szerkezetű hid épitését javasolta 1819-ben Camplller József, akinek tervét ugyan statikai okok miatt nem fogadták el, valószínűbb azonban, hogy az előbbiekkel azonosan, pénzhiány miatt nem valósult meg egyik terv sem. Széchenyi István kitartó előkészítő munkája eredményeképpen az 1836. évi XXVI. törvénycikk elrendelte a Lánchíd megépítését. A hidat az angol William Tlerney Clark tervezte. Az épités műszaki vezetője Adam Clark volt. A háromnyilásu függőhíd két mederpillére diadalív szerűen kiképzett. A hídfőknél látható oroszlánokat Marschalkó János készítette. Az 1839-ben elkezdett hídépítést 1849 novemberében fejezték be és ekkor adták át a forgalomnak a Lánchidat. Szerkezetét 1902-ben újjáépítik, hordképességet növelték. Ennek a szerkezetnek a felujitása a háborúban felrobbantott hld teljes újjáépítése során történt, az első budapesti állandó hld felavatásának századik évfordulóján 1949-ben adták át ismét a Lánchidat a forgalomnak. 23 BFL XV.16. B.átt. 2. 24 BFL XV.16. B. átt. 8. 25 BFL XV.16. Bp. II. 86. 26 BFL XV.16. Bp. 11.92. 27 BFL XV.16. Bp. II. 89. 28

Radnai Lóránt: A Lánchíd. Bp. 1961. 11.