Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Ságvári Ágnes: Budapest Főváros Levéltára gondjairól

VII. A korszerűsítés igényei A levéltári terület nem tisztázta önmaga számára a korszerűsítés legalapvetőbb problémáit. Korszerüsitésen általában a technikai fejlesztést értik, amely a levéltárban elsősorban az állagvédelemre és reprográfiára vonatkozik. Jelentőségük okán évkönyvünkben a kérdésekkel külön tanulmány foglalkozik. Első Ízben ismertettük néhány javaslatunkat a levéltárban rejlő nemzeti értékek félsz inrehoz ás ára, értékesítésére. Mindez szerény hozzájárulás lehet a levéltárügy korszerűsítéséhez. A belső levéltári munka korszerűsítéséhez kapcsolódnia kell a munkarend átalakításának s a káderképzés reformjának. A képzésre e helyütt azért nem térek ki, mert időközben 1978 szeptemberében a levéltári igazgatók értekezlete a Kulturális Minisztérium Levéltári Osztályának javaslatát elfogadásra ajánlotta az oktatási és kulturális minisztereknek. Évtizedes viták után minőségi és mennyiségi változást várunk a középés tudományos káderképzés, valamint az irattáros oktatás egységes rendszerének a kiépítésében.

12 Szóltunk már a rendezési és gyűjtőterületi munka arányáról. Pontosan kiszámitható, hogy a jelenben a gyűjtőterületi munkára biztosított idő mennyisége fordított arányban áll a jövőben majd rendezésre és selejtezésre fordítandó idővel. Egyszóval jelentősen megnő a gyűjtőterülettel kapcsolatos munkák aránya. Ezen a példán felbátorodva gyökeresen módosítanunk, korszerűsítenünk kell a hagyományos tervezés egész rendszerét. Uj módon kell meghatároznunk a helyes arányt a levéltári úgynevezett belső, azaz rendezési és úgynevezett külső, azaz különböző szintű tájékoztató munka között is (a "tájékoztatás" fogalmába soroljuk a segédletkészítés, népszerűsítés, kiadványkészítés feladatait is). Több helyütt tapasztalható pl. mindmáig a hagyományos "befelé fordulás", mely még egy-egy munkatárs számára is alkalmanként megneheziti saját levéltára egészének a megismerését. A korszerűsítés gondjai - mint kitűnik - nem speciálisan magyarországiak. A szakosodás következtében egyre inkább nemzetközi együttműködés szükséges e

gy~

e

gy probléma megoldásához. A történettudomány fejlődése is sürgeti a nemzetközi viszonyításokat elősegítő, uj tipusu levéltári feltárást és feldolgozást. Szinte közhelyszámba megy, hogy a levéltárak alapvető közművelődési funkciója az adatgyűjtő forrásfeltáró és dokumentumközlő tevékenységben, tehát a tipikus levéltári műfajok kiteljesítésében fogalmazható meg. A levéltár ily módon a maga sajátos eszközeivel segíti elő a történeti ismeretek pedagógiai felhasználását és hozzájárul a tudományos általánosításhoz. E feladat kijelölése jegyében fogant az európai fővárosok városépítési emlékei forrásainak ismertetésére hivatott, 28 fővárosi levéltár együttműködésében készült kiadvány. E mü 1980-ra a Nemzetközi Levéltári Tanács 30. évfordulójára és a X. Levéltáros Világkongresszus tiszteletére kerül az olvasóhoz. Az 50 iv szöveget, 10 ív illusztrációt és mintegy másfél iv statisztikai táblázatot tartalmazó kiadvány idegen nyelvű és magyar változatban jelenik meg. Egységes szerkesztési elvek szerint épül fel, városonként fejezetekre tagolódva a mai fővárosokkal foglalkozik. Tematikailag a történeti városmagokra korlátozódik, a városmag változásait kronológiailag az I. világháború végéig követi. Városonként épül fel. Egy-egy fejezetben a település-, a városi fejlődés és 2 Vörös Karoly: A magyar levéltárosképzés jelenlegi rendszerének kialakulása. Levéltári Híradó 1959. 34.156.