Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Meggyesi László: Fejezetek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár elődvállalatainak történetéből az 1920-as években

Az első világháború alatt áttértek a gránáthüvelyek, tábori vasutak és hadikötélpályák gyártására. A háborús termelés egyre nagyobb tőkebefektetést igényelt. A cégtulajdonosok a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bankhoz folyamodtak kölcsönökért. A bank érdekkörébe kerülve a vállalatot 1918-ban részvénytársasággá alakitották. A vállalat történetében érdekes megfigyelni, hogy termékskálája milyen rugalmasan követi a gazdasági élet változásait. Korszerű mezőgazdasági gépeket - eltekintve rövid kísérleti időszakoktól - csupán az államositás után kezdtek gyártani. A gyár dolgozói a vas és fémmunkások legöntudatosabb rétegét képezték. 1890-ben az egész ország felfigyelt a reszelővágók 6 hetes meg nem alkuvó sikeres bérharcaira. 1891-ben a kormány és a gyárosok fenyegetései ellenére megünnepelték a május elsejét. 1893-ban a munkásbetegsegélyező-pénztárt állitottak fel. 1903-1906 között munkabeszüntetések sorozatával küzdöttek anyagi felemelkedésükért. Politikai jogaik kivívásáért folytatott küzdelemben ott találjuk őket 1905. LX. 15-én a "vörös pénteken" s életüket kockáztatva, 1912. V. 23-án a "vörös csütörtökön". A háború ellen tiltakozva vettek részt 1918. III. 8-án a vas és fémmunkások szervezte általános sztrájkban.

1 A proletárdiktatúra kikiáltásának napján a gyár munkástanácsa vette át a vezetést egy kiváló mérnök Fazekas Sándor termelőbiztos irányításával. Az üzem munkásai közül sokan részt vettek a Tanácsköztársaság megteremtéséért folyó küzdelemben, majd amikor a proletárhatalom veszélybe került, többen jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. A termelés egy pillanatig sem szünetelt, a Vörös Hadsereg részére főként kötélpályák javításával és karbantartásával foglalkoztak.

2 A Roessemann és Kühnemann Rt. és az Epp és Fekete Rt. küzdelme fennmaradásáért A Roessemann és Kühnemann Gépgyár Rt. az első világháború befejeződésével és az Osztrák-Magyar Monarchia szétbomlásával súlyos helyzetbe került. Elvesztette hagyományos felvevő piacait, s az uj országterületen megmaradt csekély számú bánya és erdőbirtok vásárlóképtelennek bizonyult. A vállalat nem tudta elhelyezni legfőbb gyártmányait, a drótkötélpályákat és a kisvasutakat. A Tanácsköztársaság megdöntését követően a román csapatok megszállták az ország központi részeit, bevonultak Budapestre, s néhány hónapos Itt-tartózkodásuk után - mintegy 1,5 milliárd koronára becsült gépet és berendezést szereltek le és szállítottak el. Ennek az akciónak estek áldozatul a Roessemann és Kühnemann Rt. korszerűbb és értékesebb szerszámgépei, aminek következtében az általános politikai és gazdasági káoszban minimális szinten mozgó termelés is megbénult. 3 1920. március 20-án a részvényesek rendkívüli közgyűlést tartottak a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bank Dorottya utcai nagytermében és elhatározták - a termelés megindítása érdekében -, hogy a vállalat alaptőkéjét 30 000 db egyenként 200 korona névértékű bemutatóra szóló részvény által 6 000 000 koronával felemelik. A részvénytársaság alaptőkéje tehát 10 000 000 koronára növekedett, 1 Farkas Elemérné: A vállalat története az alapítástól a Magyar Tanácsköztársaságig (1885-1919) Kézirat 1-59. 2 Gasler József: A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár fejlődéstörténeti adatai. 1969 Kézirat 6. 3 Nádor György: A Roessemann és Kühnemann Gépgyár története. Bp. 1960 - Kézirat (továbbiakban Nádor) - 48.