Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

nagy konkurrenciája határozott, s nem tul tág határokat szabott a viszonylag mégoly rosszul fizetett női munkavállalásnak is. Csökkent az egyéb kategóriába soroltak szerepe is, arányuk 9%-ra esett vissza, de figyelemre méltó jelentőséget nyert az un. vagyonukból élők, nyugdijasok csoportja: arányuk 9,1%-ra nőtt. Végezetül egészen röviden kitekintünk az 1930-at követő évtized viszonyaira is.

65 Az összes női kereső népesség ebben az évtizedben 52 196 fővel gyarapodott {1880-hoz képest az index: 437,5), amely jelentékenyen felülmúlja még a századvégi növekedési ütemet is. Persze ehhez valamelyest az is hozzájárult, hogy az 1941-es adatfelvétel idejére Budapest területe és népessége Budakeszi erdőnek és Csepelnek a fővároshoz csatolásával (1930) kissé megnövekedett. 66 Miközben csökkent a fővárosban a harmincas évek során a női túlnépesedés mértéke (1 000 férfira 1 147 nő esett 1941-ben), ugyanakkor változatlan maradt a kereső népesség nemek szerinti megoszlásának egy évtizeddel korábban megvolt aránya (38,9%), noha kissé nőtt a nőkön belül a keresők hányada (44%). 1941-ben a noi kereső népesség kerek egyharmada az iparban dolgozott, azaz 1930-hoz képest a növekmény 4%-os. A fejlemény közvetlenül kapcsolódik a győri programban meghirdetett hadigazdálkodásra történő áttérés kiváltotta munkaerőgazdálkodási szükségletekhez. Mi sem bizonyítja azt ékesebben, mint az, hogy 1935-ben az iparban foglalkoztatott nők aránya még 2,4%-kal alacsonyabb volt az öt évvel korábbinál, az évtized második felében viszont közel 7%-kal emelkedett itt a női keresők arányszáma, ami 1930-hoz viszonyítva +27 160 fős, 1935-höz képest pedig +28 809 fős abszolút számbeli növekedésnek felel meg. A női munkaerő fokozottabb ipari foglalkoztatottsága mindenekelőtt a legszakképzetlenebb területeken jelentkezett: amig 1930-ban az ipari munkásnők 70,1%-a tartozott a segédszemélyzethez, addig 1941-ben már 76,5%-ukat sorolta ide a statisztika. A házicselédség - az évtized folyamán - tovább veszitett súlyából, különösen 1935 és 1941 között. Az évtized első felében létszáma és százalékos aránya lényegében kevéssé változott, 1935 után viszont rohamosan apadt mind számbelileg (közel háromezer fővel fogyatkozott meg), mind arányos részesedésében, következésképpen 1941-ben a noi keresőkön belüli aránya már csak 21,5% volt, A cselédlétszám csökkenése azzal járt, hogy a cselédtartó háztartások szülte kizárólag (91,5%-ban) egyetlen alkalmazottat foglalkoztattak ez idő tájt. A kereskedelem és hitel ill. a közszolgálati és szabadfoglalkozású területeken csekély mérvű a számszerű és aránybeli növekedés: az előző részesedése 12,9%, az utóbbié pedig 11,1% volt 1941-ben. A kereskedelem, hitel és közlekedés körében dolgozó nőknek ekkor is közel a fele (45,8%-a) tisztviselői munkakört töltött be. A köz- és magánszolgálati ill. a szabadfoglalkozású és értelmiségi pályán levők táborában pedig az állami, továbbá vármegyei, városi és egyéb közszolgálati alkalmazottak domináltak. Az ebben a kategóriában számbavettek egészéhez képest a tanári, tanitói stb. réteg nem túlságosan számottevő (15,4%), de a tanári, tanitói egyszóval az oktatásügyi ágban 1941-ben is női túlsúly érvényesült: a népiskolai tanitók, az óvónők 76,4%-a, a középiskolai tanároknak pedig 51,3%-a (!) nő volt. A tanitói, nevelői stb. pályáknak ez az elnőiesedése nem uj, a harmincas Az 1935. és 1941. évi adatok forráshelyei : Bp. szfv. stat. évkve XXX. évf. Bp., 1942. 38. sk.; Bp. stat. évkve az 1944-46. évekről. Bp., 1948. 15 és 26.; Budapest statisztikai zsebkönyve. Bp., 1949. 53. sk. Magyar Törvénytár. 1930. XVIII. tc. 3.§.2. cikkely.