Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Kubinszky Judit: Az 1872. évi ipartörvényjavaslat Pest város törvényhatósága előtt

elsősorban a munka szabadságának egyes elemeit igyekezett a kézmüvesiparban meghonosítani, a feudális kötöttségeken próbált enyhiteni, de gyökeres változást a céhes iparban nem hozott. Mégis még ilyen formában is kedvező fogadtatásra talált a céhlegények körében, de a gyorsan bekövetkező politikai és hadi események miatt megvalósítására lényegében nem került sor. A szabadságharc bukását követően az abszolutisztikus Habsburg kormányzat többizben is kísérletet tett az ipartörvényhozás rendezésére. Ezek a kisérletek tükrözték azokat az ellentéteket, amelyek az osztrák feudális uralkodó osztály és a burzsoázia között időről-időre fellobbantak.

5 Mig az osztrák burzsoázia iparszabadságot követelt a feudálisok a céhek megerősitésére törekedtek. Az 1851. december 31-i császári rendelet felfüggesztette a kereskedelmi és iparkamarák által 1848-ban kivivott ipar szabadságot. Az 1854-ben keletkezett ipartörvénytervezet ugyancsak a céhek továbbélését kívánta előmozdítani az iparosok tanuló éveinek meghosszabbításával. Az 1856-ban elkészített tervezet már az osztrák burzsoázia befolyásának erősödését jelzi, amikor kimondja, hogy a "cóhkényszer alapján álló iparrend, az ipar fellendülésének gátjává lett. Ennek felszámolása az állam jól felfogott érdekében áll." A törvénytervezet kitért a magyarországi ipar helyzetének taglalására is. A céheket itt is önmagukat túlélt szervezeteknek itélte, eltörlésüket és az iparszabadság bevezetését szorgalmazta. Bizonyítva ezzel, hogy az osztrák burzsoázia felismerte a magyarországi iparfejlődésben számára kínálkozó tőkebefektetés és kamatoztatás lehetőségeit. Ám e tervezetek egyike sem emelkedett törvényerőre. A kézműipar továbbra is az 1848 előtt alkalmazott különféle - helyenként más és más - szabályok szerint működött. Végül az abszolutisztikus kormány 1859. december 20-án kibocsátott rendeletével a kereskedelmi és iparszabadság elve alapján szabályozta az iparügyet és a kereskedést. Az 1860. május 1-én életbelépő rendelkezés azonban csak nagyon felemásan valósulhatott meg. Sok helyütt megtört a céhek és a városok privilegizált kereskedőtestületeinek ellenállásán. Legjobb példa erre Pest városa, ahol a városi törvényhatóság helyet adott a kereskedő testület kérésének, felfüggesztette a rendelkezés életbeléptetését és külön bizottságra bizta a kereskedés és iparrendtartás uj szabályainak kidolgozását. A bizottság a kereskedelmet az 1840. évi XVI. törvénycikk, az ipart pedig az 1848-as céhszabályzat alapján kivánta szabályozni. A javaslat feletti vita során végül ugy döntöttek, hogy a kereskedelmi törvény változatlan alkalmazása mellett a 48-as céhszabályzat módosításra szorul. Ez a huzavona a gyakorlatban az iparrendszabályzat megkerülését, mellőzését jelentette, a céhrendszer továbbélését hosszabbitotta meg.

6 Annak, hogy az iparszabadság nem érvényesülhetett akadálytalanul az előjogait féltő céhpolgárság ellenállása mellett más társadalmi oka is volt. Mindenekelőtt az, hogy az önkényuralmi rendszer által erősen korlátozott, polgári szabadságjogok mellett az elrendelt iparszabadság természetszerűen nem válthatta ki azt a kedvező hatást amit vártak tőle. Közrejátszott ebben az alkotmányos kormányzati rendszer elérése érdekében az önkényuralmi intézkedésekkel szemben kifejtett nemzeti ellenállás is, amely szinte minden abszolutisztikus rendelkezést, annak tartalmára való tekintet nélkül, már eleve kudarcra vagy legalább is elodázására itélt. így az iparfejlődésre nézve alapjában véve helyes rendelkezés nem általánosan inkább csak az ország egyes területein hatott. Az alkotmányos korszak beköszöntével az uj magyar felelős kormány ily módon az iparviszonyok meglehetős tarkaságával találkozott. Megitélvén a helyzetet 5 Léderer Emma: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Bp., 1952. 12-16. 6 Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján. Bp., 1967. 357-359.