Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

szággyülés alsóházának volt elnöke ellen emelt vádakkal kapcsolatban a megfelelő vizsgálatot folytassa le, s annak eredményéről értesitse a minisztériumot. A vád a minisztérium rendelete szerint az volt Pázmándy ellen, hogy "minden physical kényszerűség nélkül Windisch-Grätznak meghódolt, hogy Pesten az ellenséges tisztekkel familiáris viszonyban állott és hogy Windisch- G rà'tz által magyarország (igy!) valamely tartományi alkotmánya kidolgozására felszólítva, s megbizást elfogadta". Arról, hogy Irányinak mit sikerült intéznie ebben az ügyben, nincs tudomásunk; az azonban köztudott, hogy a Pázmándy ellen indított eljárás - jóllehet a fenti vádak tökéletesen megalapozottak voltak - hamarosan félbeszakadt, s Pázmándyt szabadlábra helyezték. Ki kellett Irányinak hallgatnia a Moses Kercz és Baruch Weisz galíciai kereskedők ellen a nagykállól rögtönitélő biróság előtt indított per kapcsán Wahrmann Mór és Abusch Ábrahám pesti nagykereskedőket is. Kercz és Weisz ellen az volt a vád, hogy 12 szekér vásznat szállítottak Galíciából az ország területére az ellenség részére. A vádlottak azzal védekeztek, hogy a vásznat nem a császáriaknak, hanem Wahrmann és Abusch megrendelésére hozták be Magyarországra. A két pesit nagykereskedő valóban igazolta is Kapotsfy előtt, hogy a 12 szekér vásznat ők rendelték meg, mire az igazságügyminisztérium elrendelte Kercz és Weisz szabadon bocsájtását. Irányinak a fentebb ismertetett ügyeken kivül egyéb - részben ugyancsak hazaárulási, részben más, de hasonló jellegű - ügyben is közre kellett működnie. Igy többek között dr. Ludwig Gálinak az osztrák uralom idején tanusitott magatartásáról kellett adatokat szereznie Kossuth rendelete következtében. Gall még 1844-45-ben járt Kossuth megbízásából Belgiumban a magyar ipar fejlesztése érdekében végzendő tájékozódás céljából; majd Pest felszabadulása után - anyagi nehézségeire hivatkozva - támogatást kért Kossuthtól, azért, hogy Németországba utazhassék, illetve közölte, hogy ennél is kedvezőbb lenne számára egy olyan jellegű megbízatás, amelynek alapján lehetősége volna francia és belga vállalkozókkal tárgyalnia Magyarországon való letelepedésük céljából. Irányi a szükséges adatok megszerzésével Hajnikot bizta meg, majd május 19-én közölte Kossuthtal, hogy jóllehet Gall ellen "valamely pozitív terhelő adatok nincsenek, ő mégis a jobbak által gyanúsnak mondatik lenni". Május 16-án Bodnár István százados, ideiglenes balassagyarmati térparancsnok értesítette arról a pesti kormánybiztost, hogy tudomására jutott: Benedek Lajos császári tábornok többedmagával Pest felé utazik. Közölte, hogy már intézkedett Benedek elfogatásáról, de felkérte Irányit, hogy ő is nyomoztasson Pesten a tábornok után. Tett azután intézkedéseket Irányi egy Schulmayer Ádám nevű szökevény honvéd elfogatása érdekében is; felszólította továbbá Burgmann és Mandelló pesti kereskedőket, hogy igazolják magukat az osztrák kormányzattal kötött "sószállitási szerződés tárgyában", s ő továbbította a miniszterelnöknek a Záborszky Alajos pénzügyminisztériumi biztos által az osztrák uralom idején kifejtett tevékenységének tisztázására felszólított Fiuk Eduárd királyi jogügy igazgató memorandumát azzal, hogy ebből az iratból is egyértelműen kitűnik: Fiuk "még folyvást a királyságnak és koronának akar hive lenni". Irányi - mint a fentebb elmondottakból is kitűnik - a hazaárulási és a hasonló jellegű ügyekben kellő eréllyel és körültekintéssel járt el, mindent megtett a hazaárulókkal való leszámolás érdekében az ilyen esetek felderitésére, a vádemeléshez szükséges adatok kinyomozására, s egyébként is minden segítséget megadott a vésztörvényszékeknek - mindenekelőtt természetesen a pestinek ahhoz, hogy a megfelelő hatékonysággal működhessenek. Az már nem rajta múlott, hogy ezeknek a bíróságoknak az eljárása meglehetősen lanyha volt, a mind