Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Varga János: A dunántúli török ellenes harcok történetéből (Főúri magánkatonaság és királyi vitézek közös vállalkozásai)

A zsákmány elosztását a kótyavetye követte 85 , ami árversét jelentett, vité­zi vásárt, ahol kiárusították a nyereséget: az árverést irányitó személy fölolvas­ta, mi kerül sorra és megmondta az árát, segédei azután hangos szóval fölmu­tatták vagy megmutatták a nevezett dolgot, a vásárlók pedig ajánlatokat tettek, ráigértek, s a szóban forgó tárgyat, állatot vagy foglyot az kapta meg, aki a leg­többet igérte. A vitézi vásárok ilyen lebonyolítására utal már 1557-ben Gyulaffy László, amikor devecseri Choron Jánoshoz intézett levelében kérte, hogy Choron " hozassa elö az lovat és vessék kótyavetyére, ha ki többet ad érette legyen azé ..." 86 Száz esztendővel később is "... olyan szokás vagyon - mondja Battyány I.Ádám -, hogy ha ki csak tiz pénzzel többet igir is a rabért s más portékáért, annak adj ok ..." 87 A kótyavetye megrendezését és lebonyolitását szabályokhoz kötötték. A leg­fontosabb az volt, hogy az árverést egyetlen végvárban sem tarthatták meg a ka­pitány vagy a dominusz távollétében és tudta nélkül. Battyhány I. Ádám irta egyik hadnagyának, Niczky Boldizsárnak, hogy katonái "... az mi hirünk nélkül kótya­vetyét ne hányjanak, hanem az előttök járók mindjárást följüjjenek hozzánk, hogy érthessök tülök, mint s hogy fognak járni." 88 Aszalai Mátyás, kiskomáromi vi­téz is azt vallotta a Pethő elleni vizsgálat során, hogy "az régi kapitányok idejé­ben, ha az kapitán otthon nem volt, sem törököt, sem portékát el nem kótyave­tyézhettek, hanem az kapitánt hazavárták." 89 Az árverés helyének kijelölését ugyancsak szabályozták. A végvári kapitányok 1647-es körmendi határozata ki­mondta, hogy egy végvár őrségének önálló vállalkozása esetén szállítsák a nye­reséget az adott erősségbe, ha viszont több helyről jöttek a portya résztvevői, akkor ott tartsák meg a kótyavetyét, ahonnan a többség érkezett. 90 Már 1641 tavaszán, néhány évvel e határozat megszületése előtt hasonló elvek alapján bo­csátották kótyavetyére az igali vállalkozás nyereségét. A dunántúli generális ka­tonái Körmenden, Nádasdy lovasai Sárvárott, a végvári vitézek Veszprémben, Sümegen, Kis komaromban, Kapornakon, Pápán és Devecserben tartottak vitézi vásárt. 91 A kótyavetye megkezdése előtt kijelölték az árverést irányitó és lebonyo­litó személyeket. A kótyavetyések csoportját többnyire egy-egy felügyelő hadnagy vagy vajda, a kikiáltó kótyavetyés, annak segédei és az elkelt portékát, illetve a befolyt pénzt jegyző deák alkotta. 92 A kótyavetyések esküt tettek, hogy a zsák­mányt minden vitéztől hiánytalanul beszedik, a rájuk bízott portékát atyafiságot és barátságot mellőzve eladják, a befolyt pénzt följegyzik és egyenlően elosztják. 93 Az árverésen elsősorban a vállalkozás résztvevői jelentek meg, de olykor i­degenek is vásároltak. Az igali zsákmány körmendi kiárusításán nemcsak Batthyány főembereit és katonáit találjuk, hanem a portyán részt vett birtokos urakat, a 85 Megtörtént, hogy „ló számra" osztották el a zsákmányt, vagyis a portékát nem árusították ki, hanem szétosztot­ták a vállalkozás résztvevői között. Zichy István írta Nádasdynak Egervárról 1555-ben: ,1m írtam neki(k) (ti. a szenyéri vitézeknek), hogy ló számra oszoljon az nyereség nem kótyavetyére, hogy az kegyelmed szolgái kezett is maradjon az nyereségbe." Komáromy (közi.): Magyar levelek ... V. TT. 1908. 440. 86 Uő: Magyar levelek ... XI. TT. 1911. 549. 87 OL B.cs. lt. P 1315. l.cs. 826.f. 88 Uo. 864.L 89 Uo.P 1313. 252.cs. sz.n. 90 Uo. 91 Uo. 248.cs. 51.SZ. 10.f.,57.sz. l-5.f. 92 Komáromy (közi.): Magyar levelek ... XI. TT. 1911. 549. - OL B.cs. lt. P 1313. 248.cs. 51.sz. lO.f. 93 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents