Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
Levelek a Fény utcából 1944-1947 81 látom. 100-kg-ig lehet poggyászt vinni. De még csak elég kofferem sincsen és venni nem lehet. A Bank pedig a poggyász kiszállításáról sem tud gondoskodni. Szörnyű hangulatban van mindenki és mindenki imádkozik. Ma reggel 7 órai misén voltam, tömve volt a templom és mindenki áldozott. Nem tudom, mi lesz Uci bundájával. Szombaton szállítja haza, mert elfelejtette megcsinálni a javítást. Még nem is tudom, hogy mibe fog kerülni. Ha Veszprémbe mennék, nem tudom magammal vinni, mert a saját bundámat és télikabátomat már úgyis kézben kell vinni és még egy kis koffert élelmiszerrel. Jó volna sürgősen elvitetni addig, amíg lehet. Én sajnos senkivel sem tudom leküldeni, postán nem ajánlatos. És mi lesz Veletek. Hogy lehet menekülni Ucival ilyen állapotban. Szörnyű lelkiállapotban vagyok. Néha még bízom valami csodában, ami megment minket, de legtöbbször el vagyok rá készülve, hogy nem foglak Benneteket látni és nem is fogunk többet összekerülni a Fény utcában. - Nagyon kérlek, Anyust el ne hagyjátok és erről a levélről se neki, se Ucinak ne tegyél említést. Nem kell őket izgatni, azt hiszem izgulnak így is eleget. Vajon meddig lehet még levelezni? Csókollak: Mária Édeseim, Mária édesanyjához és húgáékhoz [Veszprém, 1944.] november 10. remélem a lapomat megkaptátok, hogy szerencsésen ideérkeztem. Az utazás egészen jól sikerült. Egy tehervagonban jöttünk és szerencsém volt, mert felfedeztem egy csomag matracot és azt ráraktuk egy ládára és azon fejedelmi puha ülés esett. A piros takaróval betakaróztunk és nem fáztunk semmit. A mi alatt Paula értendő. Az egész elnöki osztályból egyelőre csak mi ketten jöttünk. D. e. 11 órakor már kint kellett lenni a pályaudvaron és akkor megkezdődött a berakodás a vagonba. Három vagonnal jött a bank. A vagonunkban 9-en utaztunk, ez aránylag igen kevés. Egy lámpánk is volt és egy veder, ami a komfortot szolgálta. Szerencsénkre nem volt férfi a kocsiban, csak egy 20 éven aluli kis fiatalemberke, aki nem nagyon zavart bennünket. És a jó Isten megsegített, mert nem volt légó. Délután Vi 6-kor már el is indultunk és reggel 6 órakor zuhogó esőben megérkeztünk. És azóta itt vagyunk. És újra megint szerencsénk volt, mert egy kétágyas kis szobát kaptunk és nem kell a közös hálóteremben lenni, mert az egy szörnyű tömegtanya. Képzeljétek el, hogy egy-egy ember szekrénye nem szélesebb, mint 50 cm. Ha bundámat beakasztom, tele van. A mi szobánkban valamivel több hely van a szekrényben, úgyhogy a 3 kabátomat kiakaszthattam és két ruhát. Valami kevés fehérneműt is kivettem, de a koffereket nem pakoltuk ki. A hivatali szobánkat még nem foglalhattuk el, mert abból még nem költözött ki az, aki eddig ideiglenesen lakott
