Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
32 .Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros1 utca 15. számú bérház ötvennél is több belövést kapott, a legnagyobb károk december 29-én keletkeztek. Az egyik lépcsőház a földszintig beomlott, a másiknak a korlátja szakadt le, a cselédek számára fenntartott csigalépcső viszonylag épen maradt. A negyedik emelet két lakása a második emeletig beszakadt, megsemmisült Dietzgen Imre (IV. 47.) és ifj. Városy Gyuláék (IV. 46.) egymás melletti lakása. Ezen az emeleten kilenc, az alatta lévőn pedig hét család otthona vált rommá. Dietzgen Mária és húgáék lakása, valamint az egyik szomszédjuké maradt a legjobb állapotban, ami még ebben a formában is lakhatatlant jelentett.56 A tető eltűnt, Pátkaiéknál a szobából néhol a szabad eget lehetett látni, a mellékhelyiségek beomlottak, ajtó-ablak nem maradt. Mária lakásában legalább a mellékhelyiségek viszonylag jó állapotban vészelték át a támadást, de a kamra falán támadt repedések a későbbiekben egyre szélesedtek. Tető hiányában a hóié, majd az eső akadálytalanul ömlött be a lakásba. A Pátkai lakásban néhol fél-egy méter magasan állt a törmelék, de a fosztogatókat ez sem állította meg. Mária a romokon átküzdve járt fel menteni, amit még lehetett, a szárazabbnak tűnő részekre tolta a bútorokat, gyűjtögette a hasznos holmikat. Nagyobb darabokról szó sem lehetett, mivel a törmelékeken csak úgy tudott lejutni, hogy az egyik kezével mindig kapaszkodott. Mindent egyedül csinált, a főváros szinte minden lakója romeltakarítással, értékei mentésével foglalkozott.57 Pátkai György édesanyjának Böszörményi úti (44-46.) lakása - ami hasonlóan a legfelső, ötödik emeleten volt — karácsonykor kapott találatot, bizonyos részei a harmadik emeletig beomlottak, a szobák szinte eltűntek a semmiben. Polcz Pálné úgy vélte, hogy az ünnepekre tekintettel nem támadják majd a várost, így a légoltalmi bőröndjét, benne minden iratával, a háromhavi nyugdíjával nem vitte le a pincébe, hanem a lakásban hagyta. Pátkai Géza majdnem rögtön a helyszínre érkezett megmenteni, amit még lehetett, de már megelőzték mások. A konyhafelszerelésből tudott valamit előásni, néhány porcelán és az édesapja bélyeggyüjteménye került még elő, minden más megsemmisült. Polcz Pálné lakás és vagyon nélkül maradt. Pátkai Gézáék lakása sem úszta meg a fosztogatókat: „ Időközben tőlünk is többen elutaztak, így a 7-tagú Anzug-család, a Schmuckék és Teppichék ”, a jobb ruhákat, az ékszereket és a szőnyegeket tőlük is ellopták.58 Müller László rózsadombi háztömbparancsnok naplója szerint már a német és a magyar katonák is raboltak, ha úgy adódott, de a tervszerű fosztogatás a szovjet katonák megjelenésével (1945. január 30.) vette kezdetét: „Február 1. és 14. között a rablások mindennaposak voltak, s minden házat többé-kevésbé kifosztottak. 2-5 tagú katonacsoportok jártak végig, később zsákkal felszerelve, s bár szigorúan tilos volt nekik rabolni, egyes helyekről min-56 BFL IV. 1419. p. II. Fény u. 15. Házigyűjtőív (1945). 57 BFL XIII.70 Dietzgen Mária édesanyjához és húgáékhoz, Budapest, 1945. március 8., március 11., március 25. 58 BFL XI1I.70 Pátkai Géza bátyjához, Budapest, 1945 [tavasz].
