Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten 27 térre, és szétlőtték az ott állomásozó magyar tüzérüteget. Következő alkalommal 1945. február 11-én este, a németek kitörési kísérletének idején került ismét közvetlenül tűzvonalba a Fény utcai bérház, amikor a Széna téren és a Széli Kálmán téren, valamint a Margit körút vonalában megindult a védők rohama. Egyik oldalon a németek és a magyarok álltak, a másikon a szovjetek géppuskaállásokat építettek ki a lakóházakban, a Széna téren halottakból rakott halmokról számoltak be.45 Az utolsó napról írta később a szovjetek oldalán harcoló magyar szemtanú: „A Margit körút- ma Mártírok útja - végig járhatatlan, telve tankcsapdákkal, mellékutcákon térdig érő hólében és iszaptengerben mindenfelé ruhátlan holttestek, csak nagy keservesen jutunk előre. ” A gyorsan leszálló estében még állandóan lövöldöztek a környéken, a Széna téren át, a Fény utca egyik utolsó házában találtak menedéket, ahol a szovjetek kötözőállomást alakítottak ki. A szovjet katonákkal való találkozás említését mindenesetre a levélíró mintha szándékosan kerülné.46 Ostrom és ami utána maradt Dietzgen Mária családtagjairól édesanyja 1944. november 24-én írt leveléből hallott, neki március elején nyílt ismét alkalma üzenetet küldeni és levelet írni.47 Ekkor régi barátok, alkalmi ismerősök segítségével próbáltak meg kapcsolatba lépni egymással, akik szívességből vagy esetenként pénzért vállalták a levelek, kisebb küldemények eljuttatását a címzettekhez. Ennek tulajdonítható, hogy Mária több levélben ismétli a korábban már egyszer leírtakat, illetve a válaszokból világos, hogy bizonyos levelek soha nem értek célhoz. Egyes részleteket csak személyesen kívánt elmesélni a levélíró, mégis, a mozaikdarabokból lassan összeáll a kép az óvóhelyen töltött hetekről, majd a béke első borzalmas napjairól. Máriához hasonlóan sokan úgy vélték, hogy legfeljebb néhány napot kell az óvóhelyen tölteniük, ennyi időre készültek. Lassanként a legbizakodóbbaknak is be kellett látniuk, hogy valódi ostrom közepébe kerültek, már a főváros egyetlen óvóhelyén 45 A 40000 védőből összesen 624 fő jutott át a szovjet ostromgyűrűn. Az ostrom közben 38 000 polgári személy halt meg. Ungváry 2000. 229-230.; Ungváry 2013. 122., 145-147.; Ungváry Krisztián: Hosszú és végzetes harc. „Budapest erőd, amelyet háztól házig kell védeni”. Magyar Nemzet 1995. január21. 18. sz. 1. p. 46 Lévai Jenő: Budán a harc utolsó és a győzelem első napján. Magyar Nemzet 1970. február 8. 33. sz. 7. p.; Ungváry Krisztián: Akik visszamaradtak - Az ostrom vége - IV. rész. Beszélő 1995. március 30. 13. sz. 29-32. Ungváry 1995. 1282., 1285. 47 1945 márciusának első napjaiban indult meg ismét a levélforgalom, de csak Nagy-Budapest határain belül. Levelet feladni azonban csupán néhány pesti postafiókban lehetett, a budai oldalon erre még nem volt lehetőség. Az ország többi részével fokozatosan, a nyár folyamán állt helyre a forgalom. Postai csomagot, pénzes utalványt és csekket június közepétől kezdtek el ismét felvenni. Megindul a budapesti postaforgalom. Szabadság 1945. március 2. 36. sz. 2. p., A közlekedés rendkívüli erőfeszítést igénylő problémáiról és az eddig elért eredményekről. Szabadság 1945. június 12. 119. sz. 1. p.
