Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)

"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"

A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten

23

utánuk küldeni. Pátkainé emellett állandóan pénzszűkében volt, szégyenkezett, amiért a számláikat rendre a nővére hitelezte Budapesten.

Pátkainé a nyár végén már arról tárgyalt férjével, hogy Gézáék családjához hasonlóan inkább visszamennének a fővárosba, az talán biztonságosabb volna, mint Sárvár vagy Pécs. Már megvásárolták a hálókocsiba szóló jegyeket is, mikor értesültek a Budapestet szeptemberben ért súlyos bombatámadásokról, ekkor döntöttek Pécs mellett. Laura az édesanyjával és a gyermekeivel 1944. október 4-én indult el Pécsre, a családfőhöz. A hadikórházat az ősszel részekre osztották és elköltöztették Pécsről, Pátkai György felesége előrehaladott állapota miatt a helyben maradást választotta, harmadik gyermekük 1944. november 27-én, a pécsi klinika óvóhelynek használt pincéjében született meg.33

Dr. Pátkai György a pécsi rendelőjében (családi tulajdon)

Dietzgen Mária több alkalommal egyértelművé tette leveleiben, hogy ragaszkodott ahhoz, amit egyedülálló nőként elért, féltette a megbecsült állását és a lakását, ezért döntött a maradás mellett. 1944 novemberének elején a munkahelye szólította fel,

33 BFL XIII.70 Pátkainé férjéhez, Budapest, 1944. március 18., április 5., április 12., s. d. [április]., s. d. [június], július 12., szeptember 19., szeptember 29.