Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
Levelek a Fény utcából 1944-1947 233 a vattát, mert összecsúszik. A szövetnek a balfelét használjátok, az nagyon szép és jó, hogy a hátában egy berakás volt, így most elég bő, lehet egy ilyen divatos, bő kabátot csinálni középgombolással, kis lehajtott prémgallér, ha kap Mária prémet, ha nem, úgy magából kap lehajtott gallért felvarrt zsebekkel, hogy régi zsebhelyek el legyenek takarva. Azért középen gombolva, mert így ki lehet a régi gomblyukakat kerülni és a kopott szélét előre hajtani. Mária majd [...]m a varratáshoz jó helyet válassz, el ne rontsák, nagy felhajtást hagyjanak, van a hosszában elég, mert hát ez egy pár évre szóló kabát legyen. A napokban a ládában elküldöm, és így még elkészül karácsonyra. Ucikám, ha meggyógyulsz és kijársz, szólj be Mikoláshoz, mondd el neki, hogy kis tűzhely sütője alul nem süt, egészen világos, nyers marad lent a tészta, kérdezd meg, mit lehet csinálni! Már egészen közel van a karácsony és még annyi a tennivaló, és Te még beteg is vagy szegénykém. Szörnyű, hogy milyen kevés a karácsonyi segély, egy gyereknek 10 ft és egy heti fizetésnek megfelelő összeg, szűkös kis karácsony lesz. A mackónadrághoz már felfejtettem a pamutot és kimostam, de kötni még nem kezdtem, előbb el kell a karácsonyi dolgokat végezni, de remélem karácsonyig még ez is meglesz. Pipinek is varrók abból a sárga blúzból, amit elhoztam, egy kis blúzt, már annak a pamutja is rendben van, nagyon szép lett, de kevés. Volt még ahhoz a sárga blúzhoz egy nyakkendő is, az már nincs? A nekünk való karácsonyi ajándékon ne törd a fejedet Ucikám, nekünk ne vegyél semmit, majd ha jobb idők lesznek, akkor! Ilikének mondd még, hogy Nani nagyon szomorú, hogy már elszakadt a Saláta Sára, nem vigyázott rá, pedig egy olyan drága, szép könyv! Édes Ucikám, írjál már nekem egyszer jobb híreket, gyógyulj már meg! A jó Isten segítsen, a Szűz Anya védjen Benneteket! Sok-sok szeretettel csókol: Anyád Mária Pátkai Laurához Budapest, 1947. november 28. [,..]s Pipikém!181 182 [Nekjed írok, mert Te már nagy kislány vagy és [tudsz] segíteni, ha akarsz, és remélem, hogy akarsz, mert hiszen Anyudról van szó. Tegnap megkaptuk lapját, ahol írja, hogy megint beteg. Nagyon aggódunk érte. Olyan messze vagyunk Tőletek, hogy nem segíthetünk rajtatok és nem tudjuk őt ápolni és kényeztetni egy kicsit. De most ez Te rád vár Pipikém, hogy észrevedd, hogy mire van szüksége és vigyázz rá! Api azt mondta, amikor itt volt, hogy nem eszik. Ha nincs gusztusa arra, amit a többiek kapnak, akkor 181 Valami ráfolyt a papírra, két szó olvashatatlan. 182 A levelezőlap sarka hiányzik.
