Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
218 Budai úrinők romlakásban Egy nagyon kedves, intelligens úriasszony, ma jön el a közelebbit megbeszélni. Reggel jönne, és velem együtt megfőzne, aztán együtt kézimunkáznánk, később esetleg sétálnánk, megebédelnénk, ő elmosogatna, én meg lefeküdnék. Neki is jó volna, mert most hideg szobában ül szegény és a Vöröskereszttől kap ebédet, és nekem is. Adja Isten, hogy sikerüljön! Pali itt járt, tőle tudom, hogy mégis Győr és már lakástok is van, hála a jó Istennek! Csak megsegítene Benneteket, hogy be tudnátok egy kicsit rendezkedni! Amint nem lesz ilyen hideg és én is kijárhatok, hívok egy asztalost, hogy mondja meg, miből mit lehet csinálni és körülbelül mibe kerül. Mégis egy kicsit tájékozva legyetek. Ha rá kerül a sor, fel kell jönnöd mindent becsomagolni rendesen, a Kicsit magaddal hozod, annak majd én gondját viselem, ha Isten is úgy akarja. Szekrényben van a legnagyobb hiány, az végképp nincs. Hát, nehéz dolog lesz, de bízom benne, hogy a jó Isten nem hagy el Benneteket! Később, ha már kitapasztaltátok és jó ott, talán mi is oda költözködünk, ha akad valami kedvünkre való, jó kis lakás. Földszint, lépcső nélkül. Istenem, de jó volna! Mert most még nehezebb lesz a feljövetel, egész borzadva gondolok rá, pedig fáj a fogam, le kellene menni, most még a hideg miatt sem lehet és aztán ez a szegény láb. Még soká leszel szalmaözvegy édes Ucikám, mind Pali mondja, még 6 hétig tarthat a csabai kiküldetés. Nem jön hozzád senki? Hogy annyira magad vagy, Margitka sem? Ilikénk még sokat megy át hozzá? Isten veled édes Ucikám, helyzetet kell változtatnom, mert így már fáj a lábam, majd kicsit később írok a gyerekeknek. Sok-sok szeretettel csókol: Anyád [Ui.:] Örülök, hogy olyan szép kis ruhákat tudsz varrni Ilikének. Édeseim! Dietzgenné Pátkainéhoz Budapest, 1946. [november 19. előtt] Holnap végre postára adom a kabátbélést és kész, mert az eveződressz nincs meg. Mária úgy emlékezett, hogy látta, de mikor kereste, nem volt. Most kötök Ilikének kabátot, fejkötőt és kesztyűt. Nagyon sietek majd vele, de persze kevés az időm, kis ruha és kabát is soká készült. A kabátkát kitoldottam, ezt majd is hordja a kötött kabát alá, a fejkötőt fel kellett áldozni, evvel van kitoldva. Vatelint kértem tőled Ucikám, de nem küldtél és nem kaptam sehol sem, végül Zóra adott. Vékonyka a kabátka, a mosás nem tett jót neki (nem most, most nem mostam ki, még Pécsett), vigyázni kell, hogy ne kelljen mosni. Ha kiteszed aludni, mindég húzzál rá valamit, talán azt a régi kis drapp kabátot, hogy ne piszkolódjon, mert az a kis régi vatelin egészen elenyészik benne. Amennyi a vatelinból telt, beleraktam, a háta egészen be van bélelve újra, olyan vékony volt, egészen el kellett fejteni, hogy minden varrásból kiengedhessem, ami benne volt.
