Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
Levelek a Fény utcából 1944-1947 205 Édeseim! Dietzgenné Pátkainéhoz és családjához Budapest, 1946. július 3. Ma egy nyugalmasabb nap van, felhasználom az írásra. Reggel 8 óra van. Minden ki van takarítva, Mária szegény rohant a hivatalba, én ma nem mosok, nem főzök be, nem csinálok tarhonyát és így ráérek. Tarhonyát már három ízben csináltam, most még egyszer akarok, mert fel kell a tojásokat használni. Mária tavaly rakta el, beviaszírozta és mindegyik[et] külön papírba csomagolta, és jók még most is, nagyon apadtak, de jók. A Bankban kaptunk 10 kg lisztet, most evvel csinálom, egyszerre sokat nem bírok, mert nagyon fárasztó, meg helyem nincs szárítani. Ucikám, hogy az itthon készült tarhonya milyen finom! A télre nagyon fel kell készülni, félek, hogy nem lesz semmi, most is napokig majdnem üres a piac. A Bankból, amit kapunk és, ami a speizban van, abból élünk. Az árak elképesztőek. Mária ma barackot akar venni befőzni, már előre félek. Vettünk megint fát, 4 és Vi métermázsát 3 gramm aranyért, és a haza hozatalért Mária az ő és az én egy heti jövedelmemet fizette. Most van 10 métermázsa fánk, most még 5 mázsa szenet akarunk, 10-et a Bankból kapunk, így Isten segítségével talán nem fagyunk meg a télen. Az ablakjainkat, ha igaz, a jövő héten vágják be 4 gramm aranyért, de a nagyszoba ablakja csak papírral lesz leragasztva. Még az utolsó üveget vittük el, mert az üveg eltűnt a piacról. Nagyon sajnállak édes Ucikám, hogy megint bejáró nélkül vagy, most az aratásba nehéz is lesz valakit kapni, szörnyű lehet és hozzá ez a hőség. Itt még nem szenvedtem a hőségtől, a szobát elsötétítem, a konyhában és előszobában tartózkodom, itt még jó hűvös van. Annyit gondolok Rátok! Mennyivel jobb lenne itt a gyerekeknek a nagy, széles folyosón, hogy eldöcögne Ilikénk. Nem jár most erre egy lélek sem, Dünghemé egész délelőtt az üzletben van, én ülök kint, még a gépet is kitolom, ott varrók. A gépnek, hála Istennek, semmi baja, kimostam petróleummal, kicsit nehezen jár, gépolaj kellene és az nincs, de szépen varr, és persze közel sem olyan nehéz, mint szegény Emmi gépje volt. Szegény Emmit szívből sajnálom, neki igazán már csak azt lehet kívánni, hogy minél előbb váltsa meg szenvedéseitől a halál. A kékrókádnak azért örülök, inkább a Tied legyen, mint másé, neki már nem kell, legalább, ha megszorultok, lesz mit eladni, mert ez egy nagy érték. Az ebédlőt is úgy gondoltam, hogy eladjátok az olyan dolgokat, mit megcsináltatni úgy sem tudtok, gáztűzhelyet, zongorát és azon vesztek. Tegnap volt itt Jolika.170 Nagyon rosszul néz ki szegényke, ő mondta, hogy már van hajó is Visegrádra. Kint él az anyjával, csak ha elintéznivalója van, jön be. A sorsjegy 170 Laub Sándomé, aki 1946 nyarán veszítette el a férjét, sorsjegyek árulásából próbált megélni. A lakása részben lakhatatlanná vált, ezért is lakott a nyáron leginkább az anyjánál. A lakást sikerült valamennyire lakhatóvá tenni, kisebbre cserélni nem merte, mert a költözködést sem tudta volna kifizetni. Közeli
