Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)

Levelek 1944-1947

190 Budai úrinők romlakásban Dietzgenné Máriához Pécs, 1946. február 20. Édes Márikám, drága jó Gyerekem! Ezt a levelet a Sebészeti Klinikáról írom, hova ma 12 órakor bevonultam. Ne ijedj meg Márikám, nincsen semmi nagyobb baj. A nyakam bal oldalán van egy nyálmirigy-duz­­zanat, ezt kell kivenni. Nenber szerint nem is okvetlen szükséges, csak a családban oly gyakran előforduló rákesetek miatt tanácsos.162 így ma bejöttem és holnap meg fognak operálni. Nem mondom, hogy valami kellemes érzés így operáció előtt, és főleg, hogy Te nem vagy velem, de mégis megcsináltatom, mert nem akarok magamnak szemrehá­nyást csinálni, ha valami baj lesz. A klinika nagyon szép tiszta és Nenber nagyon kedves és jó nevű sebész, remélem, nem lesz semmi baj. II. oszt. külön szobán fekszem, 50 P naponta, de azt mondják, csak egy pár napig kell bent maradnom. Ambulanter is meg lehetett volna csinálni, de Nenber, így jobbnak találja. A 200 000 P megkaptam, köszönöm szépen. Az elektrokardiogramért nem kellett semmit sem fizetni, és nincs semmi baja a szívemnek, hála a jó Istennek. A Hazai Banktól ebben a hónapban már 350 000 pengő nyugdíjat kaptam, de persze most Uciéknak is többet kell fizetnem. Hogy nem léptél elő, édes Márikám, nagyon bánt a Te szempontodból. Tudom, hogy Neked ez fáj, de viszont talán még egyszer javadra fog válni. A lakásra vonatkozólag van egy nagyszerű eszmém nem is értem, hogy előbb nem jutott eszünkbe. Azt gondolom, hogy mi a Víg lakásba mehetnénk. Nem kell az egész, csak a nagyszoba, konyha és fürdőszoba. Magunk lennénk és közel a lakáshoz. Úgy gondolom, Te baráti lag megkéred Lolit, hogy még mi be nem mehetünk a laká­sunkba, ott lakhassunk. Ha nem teszi meg, ki lehet igényelni, persze akkor ki vagyunk téve annak, hogy a lakás többi részébe is tesznek valakit, ezt mondd meg Lobnak! így két legyet csapunk egyszerre, mert ha meg akarnak szabadulni tőlünk, megcsinál­tatják a tetőt. Vígék úgysem jönnek haza, és ha ne adj Isten még a télen is így lesz, mint most, akkor is meglehetünk ott, sőt ha kell, velük együtt is. Ma délelőtt, hogy bent voltam Margittól elköszönni, mondták, hogy Emil aligha­nem holnap megy Pestre. Szegény Gyerekem, ezúttal nem kapsz semmit, csak egy rossz hírt, de egy pár nap múlva megy Emil egy barátja Pestre és én addig már otthon leszek és sütök Neked Márikám. Meglásd édes Gyerekem, minden rendben jön, a Jó Isten és a Szűz Anya, meg Kis Szent Teréz nem hagy el bennünket, ne ijedj meg, nem lesz semmi bajom, és én nem sokára Veled leszek. Már alig várom. Uciék még most sem tudnak semmit. 162 A szót a levélíró aláhúzással emelte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents