Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
152 Budai úrinők romlakásban Nagyon várom már Palit, azt hittem, hogy az úton történt valami baja, hogy nem jött. Mindnyájatokat csókollak: Mária [Ui.:]116 Már befejeztem a levelet, de még mindig eszembe jut valami, amit meg kell mondanom. Én ezt a B-né féle lakást csak azért forszíroztam volna, mert Te olyan kétségbeejtően haza akarsz jönni. De megfagynál Pesten. Ott pedig van tüzelő, és Ti nem fogtok fázni. Hiszen eredeti tervem is az volt, hogy csak tavasszal kezdünk neki a mi lakásunk kijavításához. A mi lakásunknál csak az aggaszt, hogy a IV. emeleten van, és hogy mikor lesz a lift megcsinálva, azt csak a jó Isten tudja. De hogy Te sem szeretnéd a II. emeleti lakást, most megnyugodtam és szépen kivárjuk a tavaszt. Dietzgenné Pátkainéhoz és családjához Budapest, [1945. szeptember 5. előtt] Édes, drága Gyerekem, Pali és a Kicsik! Szerencsésen ide érkeztem. Egész jól bírtam az utazást, hála a jó Istennek. Utitársaim nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. A baj akkor kezdődött, mikor kiszálltunk. Mária nem volt kint. Útitársaim, Hilda, Réka és annak az ura, aki várta, cipelték az én nehéz poggyászomat. Nem engedtek nekem semmit sem vinni, igaz én nem is bírtam volna. A Széli Kálmán téren leszállítottak, Hilda, ki saját dolgait szerette volna intézni, mégis ott maradt a poggyásznál és én hazajöttem, hogy hívjak valakit, és a folyóson összetalálkoztam Máriával és a kis Mariskával, kik szintén Kelenföldről jöttek, ahol reggel 7 óra óta engem vártak, és még most sem értem, hogy nem találkoztunk, pedig mi meg a villamosnál is soká álltunk abban a reményben, hogy majd csak jön Mária. Most itt vagyok, és nem tudok eléggé szömyülködni a pusztuláson, az embernek majd a szíve szakad meg, el sem tudom képzelni, hogy lesz itt megint egyszer rend. Nagyon kevés helyen dolgoznak, még nálunk sem, és még a tető nincs megcsinálva, nem is lehet semmit sem csinálni. így hát úgy van, ahogy Mária mondta, nem maradhatok itt, csak egy pár hétig. Lilinél, ki nagyon kedves hozzám, már nagyon szép rend és tisztaság van, a padló be van eresztve, ablak azonban nincs és nem is lesz, nem kapni. Most szorgalmasan kötünk. Lili harisnyát köt pénzért, 140 P-t kap egy párért. Délután Madocsaiék voltak itt. Megöregedtek, Magda is ősz már és sovány. Feri meg nagyon rosszul néz ki, azt hiszem, az beteg. Szó volt a kötésről, és Magda adott egy címet, egy özvegy doktomé, ki most nyitott egy kézimunka üzletet a Mária téren. Oda is mentünk, én elvittem a fekete kötött kabátomat, ami nagyon tetszett, holnapig összeállítanak egy egész számot, 116 Külön cédulán.
