Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten 11 Dr. Pátkai Györgyné Dietzgen Laura, gyermekei kedvenc képe édesanyjukról (családi tulajdon) az 1944 októbere és 1945 márciusa közötti időszak történéseit kitépett naptárlapokra, receptpapírjaira vagy éppen a barátai maradék, kettétépett levélpapírjaira írta. A leveleket az időnként házkutatást folytató szovjet katonák elől lelkész barátja kisleányának gyermekholmija közé rejtette. Merétey szűkebb baráti köréből még ketten igyekeztek megörökíteni az eseményeket, közülük Kovács Bálint lelkész feljegyzéseit később felhasználta visszaemlékezései megírásához. A kecskeméti orvos és társasága aktívan részt vett a polgári közigazgatás visszaállitásában, így a politikai kérdések megkerülhetetlenek: náci kollaboránsok, hadifoglyok, elhurcolt és üldözött zsidók, kommunisták. Ezzel szemben a Dietzgen család nőtagjainak levélváltásából a politikai szál lényegében hiányzik, nem rokonszenveztek a nyilasokkal, nem tettek antiszemita kijelentéseket, nem foglalkoztak pártokkal, egyáltalán nem érdeklődtek a hazai politikai élet szereplői iránt. Mária igazoló bizottság előtti meghallgatásának jegyzőkönyvében a következő szavakkal jellemezték hozzáállását a háború kérdéséhez: „mint minden nő általában nem foglalkozott politikával, az újságból csupán a nagybetűket olvasta. Legfőbb vágya az volt, hogy béke legyen. A békét azonban csupán úgy kívánta, hogy Magyarország jól kerüljön ki, ha már szerencsétlen sorsa belekeverte. Kezdetben a németeknek drukkolt, azután megismerte őket és akkor már az angolok győzelmét kívánta.
