Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
„MINDENÉBŐL KIFOSZTOTT, ÉHEZŐ, SZENVEDŐ FŐVÁROS” A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten A kötet a Dietzgen család nőtagjainak 1944 és 1947 között kelt levelezését tartalmazza. A levelek többségét az idősebb nővér, Dietzgen (Dékány) Mária (Keke) írta a fővárosból a háborús események miatt elmenekült húgának, Laurának (Uci) és az ő családjának, valamint velük lévő édesanyjuknak, özvegy Dietzgen Alajosnénak (Nana). Laura, dr. Pátkai (Polcz) György (Pali) felesége két kisgyermekével és édesanyjával 1944 tavaszán hagyta el a fővárost, a munkahelye és a lakások miatt Budapesthez kötött Mária közel egy évig nem találkozott személyesen a szeretteivel. 1944 őszén elveszítette a kapcsolatot Lauráékkal, így hosszú hónapokig nem tudta, hogy azok végül tovább utaztak-e Pécsre a családfőhöz, aki az ottani, 529. számú hadikórházban teljesített szolgálatot, vagy a sárvári rokonoknál maradtak-e, esetleg máshová távoztak. Pátkaiék pedig még 1945 tavaszán is azt hitték, hogy Mária Veszprémben vészelte át a nehéz időket, esetleg onnan átment a sárvári rokonokhoz. A reményt nem adták fel, a legkilátástalanabb időkben, 1944 végén, majd a következő év elején Mária naplószerüen kezdett írni, a Pátkai házaspár és Dietzgenné 1945 márciusában Veszprémbe és Budapestre egyaránt küldött leveleket.1 Mária unokahúga, Pátkai Laura (Pipi) először regényt tervezett, majd naplót, ezért kérte nagynénjét, hogy vegyen számára naplónak alkalmas kötetet vagy füzetet. „ Milyen érdekes lesz majd, ha az unokáidnak fogod elolvasni. ” - írta Mária Pécsre, és maga is arra buzdította a kislányt, hogy a megbeszéltek szerint Budapestről Sárvárra utazásuk történetével kezdje a naplóját.2 A történelmi események szubjektív lejegyzésének, a családi emlékezetbe való beépítésének vágya a kortársak körében nem példa nélküli. A naplóírás az átélt traumák feldolgozásának egyik formájaként is értelmezhető, bár az adott körülmények között többnyire inkább gyorsan papírra vetett feljegyzésekről beszélhetünk, mint igazi naplókról.3 A főváros ostromnaplói közül igazi női napló Gergely Magdolnáé, akinek feljegyzései 1945. március 5-én véget érnek, miután februárban egy szovjet katona széttaposta a szerző írógépét. Gergely Magdolna (Anka) ugyancsak családtagjainak irt, majd a munkát az ágynemű között, a rekamié aljában rejtegette, később pedig könyvek 1 A leveleket Sipos Péter ajánlásának megfelelően, a mai helyesírás szabályai szerint, de az írók egyéni szokásait megtartva közöljük. Kivételt az alkalmi ismerősök nevével teszünk, mivel nem tudjuk melyik családtag írta lejól a nevüket, azokat nem egységesítjük. Sípos 2000. 178. 2 BFL XIII.70 Dietzgen Mária édesanyjához és húgáékhoz, Budapest, 1945. július 29.; A főváros ostromát a budai oldalon átélt kamaszok naplóit lásd Kunt 2009. 45^16. 3 A traumák verbalizálásának kérdésköréhez lásd Kunt 2009. 62-64.
