Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Regeszták

strázsamester vett kölcsön. A beadványt válaszadásra kézbesítik a strázsames­­temek.204 1708. február 10. Sauttermeister, Zaunockh, Krempel, W. Bösinger, Wähler, Eckher, Schmidt, Wieser 60. (VI. 597.) A polgár Schubert varga megígéri, hogy két részletben kifizeti Gerardinnak 44 forint adósságát. Az összeg első felét megadja húsvétig, a máso­dikat pedig Mindenszentekig. 61. (VI. 597.) Andreas Singemek és feleségének, Sarának a polgár Kofen szabótól elvett ruhákért és ingóságokért cserébe a két Budakeszire (Budagesz) került lovat ismerjék el 16 forintnak, a maradék 11 forintot pedig böjtig kell kifizetniük. 62. (VI. 597-600.) A tanács a nyomorban szenvedő polgárság kérvényének ismételt kiadása mellett dönt. A kérvényre a tanácsosok azt válaszolják, hogy előttük is egészen jól ismert az egész budai polgárság szorongattatása, ők is szenvednek tőle. Ennél fogva semmi esetre sem szándékoznak új adót kivet­ni, pedig kiváltképpen az előző évi szüretkor beszedett telekkönyvi jövedelmek (Grundtbuechsgeföhl) nemcsak teljesen elfogytak, hanem a pontos kimutatások szerint nem is voltak egészen elegendőek az oly nagy költségek fedezésére. A nagy kiadások a szőlőművelés biztosításából adódtak és a következő tételek­ből álltak: szőlőhegyek fegyveres őrzése, Rabutin-féle sereg védlevele (salva quardia), csőszök fizetése (Hüetterlohn), őrség tartása egész nyáron a mozsár­ágyúknál, sok sáncmunka. A tizedtulajdonosok megtagadták a fegyveres őrség költségeinek fizetését, amihez az előző évben még kétharmad részben hozzájá­rultak. Ebből könnyen meg lehet érteni, hogy a városnak egészen jogtalanul kell végrehajtást elszenvednie. Ezt a maradék 400 forintot nem tekintve, Buda város 204 A vízivárosi fuvaros Hoffmann két évvel korábban egy bécsi útra kapta kölcsön a pesti ka­tonai parancsnok szolgálatában álló Taschner, özvegyének későbbi elmondása szerint jó ál­lapotú (mások szerint több éve használaton kívüli), távolsági fuvarozásra alkalmas kocsiját, amit később nem adott vissza. A fuvart a pesti katonai parancsnok és Koller kapitány meg­bízásából Taschner szervezte. Hoffmann beadványában úgy nyilatkozott, hogy a felesége külön figyelmeztette az esetleges veszélyekre, többek között arra, hogy a lovai a zárlatok mi­att majd nem tudnak visszajönni vagy a kurucok elragadják, de ő nem hallgatott az asszonyra. A kihallgatott tanúk vallomása szerint egy Győrhöz közeli erdőben megtámadták őket a ku­rucok, menekülniük kellett és a kocsit hátrahagyták. A lovak és a kocsi végül bekerültek Győrbe, ahol huszonnégy hétig zár alatt maradtak, ott a kocsi egy fészerben, száraz helyen állt. A szakértők véleménye szerint a kocsi ennél jobban már nem rongálódhatott volna meg és a javítása legalább 50 forintba kerülne. BFL IV. 1014.b. Hoffmann kölcsönzött kocsijának ügye. (1708) 71

Next

/
Thumbnails
Contents