Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

őket áttelepíteni.42 A felvetés már csak azért is figyelmet érdemel, mert korábban éppen a városi magisztrátus járt közben annak érdekében, hogy a Budai Kamarai Adminisztráció ne telepítse át a Kiskunságba és Pestre a tabáni rácokat.43

Pergassi kapitány perbe fogása

A magisztrátus és a rác népesség szinte letelepedése óta panaszkodott a Rácfürdő tulajdonosára, a császári kapitány Johann Kari Pergassira, aki erőszakos természetével sok bosszúságot okozott a budai lakosságnak. A „rác főkapitánynak” (Obercapitain, Oberhauptmann) is nevezett Pergassi elleni panaszok nem találtak meghallgatásra, rendszerint nem is nagyon jutottak túl a város határain, ha igen, akkor a felettes hatóságok az illetékes budai várparancsnokoktól - Franckenberg és Pfeffershoven - kértek információt, ők pedig az ügyet rágalomnak minősítették. A kapitány fürdőjével szomszédos nyolc katolikus rác telkének önkényes kisajátítása 1697-ben nem bizonyult elég nyomós oknak ahhoz, hogy eljárást indítsanak ellene, ezért a város felvetett egy kényesebb kérdést, mégpedig azt, hogy Pergassi mohamedánból lutheránus hitre tért törököket alkalmaz, töredékáron további rácokat akar kiűzni, hogy azok az ingatlanok kikerüljenek a város joghatósága alól. Azzal gyanúsították, hogy a megszerzett házakba törököket akar költöztetni. Állítólag megfenyegette a rácokat, hogy Budán „hamarosan ismét a török hodzsát fogják hallani kiáltani A város a kereszténység védelmében hiába ment Kollonich Lipótig, a hatóságok nem érezték szükségesnek komolyabban utánanézni Pergassi viselt dolgainak.44

Buda szabad királyi városként jobban képviselhette lakosait, mint azokban az években, amikor a Budai Kamarai Adminisztráció gyámsága alatt élt. A magisztrátus az ágensek segítségével és a kiváltságaikért küzdő városi küldöttek révén megfelelő kapcsolatrendszert épített ki a bécsi hatóságokkal, ekkor már jól ismerték az államigazgatás útvesztőit. Nem véletlen, hogy 1707 augusztusában nem elégedtek meg a Pfeffershoven budai parancsnok és Pergassi elleni írásbeli feljelentéssel, hanem inkább vállalták a veszélyes utazást, a hatalmas költségeket és két küldöttet menesztettek a császárvárosba. A pesti magisztrátus engedélyével az ő jogtudó szindikusukat, Anton Mosellt választották az egyik küldöttnek. Személyes közbenjárásuk valóban hatékonyabbnak bizonyult, mint ha levélben fordultak volna a hatóságokhoz, s a következő évben kamarai pártfogással sike-42 ÖStA KA HKR Protokoll Expedit 1710. Apr. Nr. 90. (Bd. 463. fol. 348.), 1710. Apr. Nr. 140. (Bd. 463. fol. 357.)

43 NAGY 1959. 80.

44 NAGY 1959. 80-81.

28