Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

lyeket a pestisszemlész igazolásával vették fel a két említett intézménybe, s ezen kívül napi jelentést kellett írniuk a városrészükben a polgári védekezést vezető járványbiztosoknak. A fertőzött vagy vesztegzár alá került városrészekben a védekezést a járványbiztosok (Commisarius Sanitatis) - fontosabb városrészekben a belső tanácsosokat kérték fel erre a tisztségre - irányították, akik a zárlat elrendelése után egyedüliként írásban tartották a kapcsolatot a magisztrátussal. Az elzárt Tabán lakosságával hivatalosan Rupert Pestaluzi5 járványbiztoson keresztül lehetett érintkezni, akit a bezárva tartott kapurács közelébe hívtak az őrök, ha kapcsolatba akartak lépni vele. A magisztrátus a pestiskórház szükségleteinek fedezésére nagyobb összeget adott át neki, az utalványozás feltételeit jelentősen megkönnyítették, elszámolást pedig csak később kellett készítenie.6 A többi járványbiztos a járvány dühöngése idején ugyancsak lehetőséget kapott a pénzügyek egyszerűsített intézésére, amiből a későbbiekben nem kis zavar származott. A kijelölt személyek - pestisszemlészek, doktorok, sebészek, járványbiztosok, a kapuknál elhelyezett őrök, de a fogadósok is - naponta tettek írásbeli jelentést térségük járványbiztosának vagy a polgármesternek. A jelentések összesített adatait a polgármester a főhadbiztosnak és a budai várparancsnoknak továbbította. A magisztrátus fontosabb ügyekben kénytelen volt alávetni magát a katonai hatóságoknak és a várparancsnok mellett működő vegyes bizottságnak, előadták a városiak kívánságait, de nem ők döntöttek.7 A szakhivatalnokok elfoglaltsága miatt a magisztrátus időnként rákényszerült tapasztalatlan helyettesek munkába állítására, így például a város legfontosabb bevételi forrásának tartott szüreti cédulák kiadását az egyik vízivárosi bírósági ülnökre bízták.8

1710-ben a járvány átterjedése a Várra és Vízivárosra még jobban megnehezítette a tanács munkáját, hiszen a járvány a tanácstagok családját sem kímélte. A tanácsülési jegyzőkönyvben tévesen május 30-hoz bejegyzettekből világos, hogy a magisztrátus összejöveteleire különféle ideiglenes helyszíneken került sor: hol a városháza felső szintjén, hol Zaunockh városbíró házában vagy akár utóbbi házának kapualjában. A polgármester nem jött el személyesen, hanem írásban tartotta a kapcsolatot a többi tanácsossal, viszont a város nevében az iratok kiadmányozásának jogát továbbra is magának tartotta fenn. Később derült ki Christoph Baitz polgármester távolmaradásának oka: az ő háztartásában is felütötte a fejét a pestis. Ennek ellenére nem akart lemondani városvezetői szerepéről, pedig pontosan tudhatta, hogy a pestises közelébe került iratokkal fokozott óvatossággal bántak, sőt, Pfeffershoven elővigyázatosságból éppen

5 Életéről és családi kapcsolatairól bővebben lásd GÉRA 2014a. 297.

6 Lásd a kötetben az 1044., 1064., 1084., 1111., 1161., 1175., 1451. számú regesztákat.

7 Lásd a kötetben az 1161., 1175. számú regesztákat.; GÉRA 2012. 146.

8 Lásd a 801. számú regesztát.