Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Regeszták

1708. augusztus 22.

Sauttermeister, Zaunockh, Krempel, W. Bösinger, Wähler, Werner, Baitz, Schmidt, Wieser

338. (VI. 683-684.) A budai polgár Gerardin vöröstímár bevádolja Wehinger rézművesnét, aki az ő mostohalányát, az itteni Georg molnármester hitvesét gyalázta. A rézművesnét bíróság elé állítják és mivel a molnáméról semmi mást nem tud mondani csak jót és kedveset, ezért Wehingemét szavainak nyilvános visszavonására és megkövetésre (zur öffentlichen recantation undt decrecation) ítélik.

339. (VI. 684.) A vöröstímárok céhe egyik mesterét, Johann Hoffmannt panaszolja be a tanácsnál a nyitott céhláda előtt mondott egészen gyalázkodó beszéde miatt. A felek meghallgatását követően Hoffmannt 6 rajnai tallér pénzbüntetésre ítélik, amit a következő tanácsnapon kell letennie. Gaztettéért a céh bizottsága előzőleg már 3 forint bizottsági díj és 1 forint ládába fizetendő bírságra ítélte.242

1708. augusztus 27.

Sauttermeister, Zaunockh, W. Bösinger, Baitz, Schmidt

340. (VI. 684-685.) Mérlegelik, hogy mivel a polgár Johann Rost bognár gyermekének243 eltartására az apának nincs pénze, ezért a tanácsülés napjának dátumával elhatározzák, hogy a gyermeket egy bizonyos Wentzlnéhez adják, s így az anyja is szolgálatba állhat. A gondozónőnek Eckher tanácsos a Városi Kórház felügyelőjeként heti 50 dénárt fizessen, a költségeket pedig Rost legközelebbi szüretének bevételéből kell elszámolni.

341. (VI. 685.) Aznapi dátummal határozatot állít ki a tanács Rüdiger Kaspar Keppelemek, a Telekkönyvi Hivatal vezetőjének, s felszólítja, hogy adjon ki igazolást a polgár Pogensprenger szíjgyártónak, aki 200 forintért és öt éves fizetési határidővel megvásárolta a Glatz-házat. Az az egyezség született, hogy a vevő minden évben 40 forintot fizet ki a vételárból. A hitelezők biztonsága érdekében a vételár részleteit minden alkalommal bírósági letétbe kell helyezni.

242 A céhszabályzatok súlyos kihágásnak tartották, ha valaki a céh egészét jelképező nyitott céhláda előtt illetlen módon viselkedett, csúnyán beszélt vagy koszosán jelent meg. A gyalázkodás minősített esetnek számított, ezért nemcsak a céh, hanem a tanács is eljárt az ilyen ügyekben.

243 Rost bognárnak és ekkor már törvényesen külön élő nejének három gyermeke érte meg a felnőttkort. A bejegyzés az egyetlen fiúgyermekről, Pascal Rostról (később a ferencesek budai rendfőnöke) szól, akivel kapcsolatban a tanács 1705. július 3-án kelt bejegyzésében hivatalosan megparancsolta, hogy az apa vegye magához eltaszított, az utcákon és a környékbeli falvakban csatangoló kisfiát és nevelje keresztényi módon (lásd GÉRA 2009. 104.). Rost és neje viharos házasságával és a családdal kapcsolatban lásd GÉRA 2014a. 379— 380.

109