Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Manno Erzsébet: Nyáregyházától Damaszkuszig
Ez a szigorúság, gondolom, azért volt, hogy tanult, müveit partnert válasszunk magunknak, s ne keveredjünk a falusiakkal. Szüléink szigorúsága, szerencsére nem korlátozta nagyon társaságunkat, volt játszópajtás. Öt Szentpétery a szomszéd házban és a református lelkész négy gyermeke. Nagy hócsaták, ping-pong. Remek hely volt a víztorony, a nagy kert. Attól tartok, nagyon rossz gyerekek voltunk. Én remekül értettem ahhoz, hogy a testvéreimet bosszantsam. Isti háromkerekű biciklijén csak a csengőt kellett megnyomnom, bárhonnan azonnal jött. De türelmesen viselte, hogy felöltöztessem, a vele azonos méretű babám ruháiba. Egyszer sikerült az emeleten Istit úgy felbosszantanom, hogy egy kalapácsot a harapófogóval együtt utánam dobott, ami kirepült a dupla ablakkal együtt. Félve kinéztem a kertbe, mert tudtam, hogy lent a teraszon az ablak alatt szüleim, nagyszüleim társasága ül és beszélget. Édesapám nyugalmára jellemző, hogy felállt, felnézett, megnézte, hogy történt-e valami bajunk, majd fejcsóválva visz- szaült a helyére a vendégek közé. Egy alkalommal a nagy tombolás eredményeként az egyik dívány darabokra tört. Szépen összeraktuk, így elértük, hogy édesanyám alatt csuklott össze. Sokszor krétával törésvonalakat rajzoltunk a tükrökre, így amikor valóban összetörtünk egy tükröt, a felnőttek azt gondolták, hogy megint viccelődünk és a kárt csak sokkal később vették észre. Nagyon szerettem az állatokat. A kert végében a mosókonyhában a háború után a család háziállatokat tartott a baráti Freytagh család közreműködésével. Egy tehenet, disznókat, no meg tyúkokat. Végül a tanács elvette a mosókonyhát is. Egy házaspárt szállásoltak be, akik nyulakat és kecskéket tartottak. Sok időt töltöttem ott, az állatokat etetve. Ha leguggoltam, két kis kecske azonnal az ölembe ugrott. Csuda helyes és gyönyörűen mozgó két kis állat volt. Egyik fehér, a másik meg szürke. Rendszeresen vittem füvet a nyulaknak. Jutalmul egyszer egy kis nyulat kaptam, amit azonnal a babakocsimba raktam. Édesapám ólat készített számára. Mindenhova követett, feljött a lépcsőn, bejött a szobákba, felugrott a bútorokra. Igen gyorsan nőtt, hatalmas belga óriássá fejlődött, s vigyázni kellett vele, mert a kártyákat is megtámadta. Nyáregyháza egyébként is sok szegény kóbor állat otthona volt. Volt vagy 3-4 kutya, macskák tömege, amelyeket nagyszüleim és Margit néni mentett meg. Minket, gyerekeket naponta elég korán ágyba dugtak, amit fűtési és világítási gondok tettek szükségessé. De nagy örömünkre édesapám, ha tehette, felolvasott nekünk. Nagyon kellemes nyugodt hangon, németül, May Károly könyveket, főleg a Winnetou-t. Nagy volt a szomorúság, ha ilyenkor váratlan vendég érkezett és az olvasás füstbe ment. A nyáregyházi katolikus pap testvére, Aranka néni 94
