Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
30. Manno Sándor, István és Katalin Gyermekkoruk a faluban a földbirtokos családok szokott keretei között zajlott. Anyjuk betegsége miatt nevelésüket nagyanyjuk - Ligeti Margit - vette át. A népes kúriát a hattagú család mellett a belső cselédség: inas, szakácsnő, két szobalány, konyhalány, valamint a gyermekek nevelői - eleinte dajkák, majd német és magyar kisasszonyok - lakták. így 10-12 személynél sohasem voltak kevesebben; mely létszámot az általában hosszabb időt náluk töltő rokonok is növelték. A gyerekek túl kicsik voltak ahhoz, hogy felfogják a háborús évek nehézségeit, de nyilván érezték a fronton levő apjuk hiányát. István nagy szeretettel és nosztalgiával írja le boldog kisgyermekkorukat: a hatalmas kertet homokozóval, fürdőmedencével, a fákat, amelyeket oly jó volt megmászni, a bújócskák rejtekhelyéül szolgáló bokrokat és a falusi élet minden örömét.93 Ezt később csak a szünidőkben élvezhették: „Hűtlenek a falunkhoz természetesen nem lettünk soha. Olyan gyerek, aki falun nőtt fel, talán nem is tudja megszokni a várost. Én legalább nem tudtam. ” — írja István. ,,A legnagyobb öröm mindig az volt számomra, ha Nyáregyházára mehettem egy-egy hétvégén, vagy a nyári 93 Emlékiratok, 51-52. 69
