Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
hogy életük a gazdálkodással és a birtokos léthez elengedhetetlenül tartozó vadászattal, lovaglással, szolid társasélettel telt. Ehhez az életformához, és általában Nyáregyházához a végletekig ragaszkodtak, olyannyira, hogy amikor fiaik, Sándor és István gimnáziumi tanulmányaikat megkezdve Pestre költöztek, anyjuk kísérte ki őket, mert az apa „ ...nem tudott megválni Nyáregyházától és otthon maradt. ”85 Úgy tűnik, hogy a Manno ikrek számára a gazdálkodás, a vidéki élet az „ otium forrása volt. ”86 Ennek az életnek vetett véget azután a második világháború. „Az egykor oly vidám Nyáregyháza szegény öregek gyűjtőhelye lett. ”87 A nyáregyházi kúriát még a háború alatt hadikórháznak vették igénybe. „A falusiak széthordták ezt megelőzően a berendezést. De igen rendesen viselkedtek. Nemcsak visszakaptuk a berendezés nagy részét, de a nehéz időkben valószínűleg a falusiak jóindulata tartotta életben a családot, mert mindennel elláttak ” - írja visszaemlékezésében István unokája Csorbáné Manno Erzsébet, aki 1947- ben, 7 éves korában került vissza Nyáregyházára.88 Ekkor még minden - írja - a régi kerékvágásban ment. A pesti bérházak lakbérjövedelmét még élvezték, a földeket művelték. A földszintet a nagyszülők, az emeletet fiuk családja lakta, mindkét család 2-2 cselédet tartott. Ám amikor 1951-ben a kitelepített id. dr. Csorba Emánuel Nyáregyházára kerülve megismerkedett Istvánnal és Sándorral, életviszonyaik már nagyon sanyarúak voltak. Életükről Csorba a következőket jegyezte be naplójába: „Az emeletes nagy kastély kis, félreeső pincehelyiségében akadok reájuk... A helyiség siralmas képet nyújtott. Az egyik remekbe készült intarziás szekrény fél ajtaja hiányzott. A biedermeier cseresznyefa fotelből kóc és a rugók mere- deztek elő. A tűzhelyen ütött-kopott lábasokban valami szörtyögött. Úgy látszik, a helyiség lakói már napirendre tértek vigasztalan sorsuk felett, mert szívélyesen - magukat mit sem zavartatva — hellyel kínálnak. Minden keserűség nélkül kezdik elmondani, hogy ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább szorították ki őket saját házukból. Most már csak ez a két egymásba nyíló mellékhelyiség az övék. [Manno Erzsébet visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az öregek valóban a földszinten laktak, míg István fiuk családjával az emeleten. Figyelemre méltó, hogy idősebb Csorba Emánuel a fiatal házaspárt és az unokákat meg sem említi naplójában.] A többiben iskolai tantermek és leginkább volt cselédeik - bőséges Az 1945 évi népösszeírási felvételi íve szerint háborús események során súlyosan károsodott, romos lakás ép töredékét feleségével lakta. Az 1945. évi budapesti népösszeírás felvételi és feldolgozási iratainak gyűjteménye. BFL IV.1419.n. 85 Emlékiratok, 47. 86 így jellemzi találóan id. Baumgarten Ignác földbirtokszerzését Halmos Károly. Halmos Károly: Családi kapitalizmus. Új Mandátum Kiadó. Bp., 2008.172. 87 Emlékiratok, 49. 88 Emlékiratok, 165. 65
