Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
nem erre külön osztályt szervezni. Kért erre egy tervezetet és programot, amit megcsináltam. Megkérdezte, elvállalnám-e ennek megszervezését. Igenlő válaszom után az UNIDO kérte a magyar kormánytól kétéves munkámra az engedélyt, amit azok (amint azt nekem Iván Endre minisztériumi főmufti később elmondta) nem hogy vonakodva, de egyenesen fogcsikorgatva adtak csak meg. Ezután már jöhetett a család is Bécsbe. Kerestem lakást, gyerekek mentek a VIS-be,88 az élet beindult. Rákosi titkára Elfelejtettem elmondani, hogy Bécsbe való megérkezésem után rövidesen tisztelgő bemutatkozó látogatást kellett tennem a bécsi ENSZ szervezetekhez delegált magyar nagykövetnél. Már régebben itt dolgozó kollégáimtól értesültem, hogy ettől a mindannyiunk felett felügyeletet gyakorló elvtárstól mindenki - még a legbaloldalibb, legbefolyásosabb kommunisták is féltek: Ez ugyanis Fodor elvtárs volt, aki korábban „hazánk bölcs vezére, Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, szeretett Rákosi elvtárs” személyi titkáraként építette a szocializmust, és igen rosszindulatú, vérszomjas ember hírében állt. Képzelhető, hogy mennyire tartottam a vele való találkozástól, hiszen tudtam, hogy bemutatkozásomat megelőzően beosztottjai teljes káderanyagomat neki átadják. Számítottam teljes rosszindulatára és arra, hogy legrövidebb időn belül hazaküld. Szobájába belépve egy tőlem egy fejjel alacsonyabb, ősz hajú, ellenszenves megjelenésű, öreg, de energikusnak tűnő emberrel álltam szemben. Várakozásomtól eltérően meglehetősen udvariasan fogadott és kínált meg hellyel. Előítéletem és félelmem miatt elfogódott és talán némileg zavart is voltam, de kellemesen lepett meg őszintének tűnő érdeklődése munkám, terveim és UNIDO-beli eddigi tapasztalataim iránt. Néhány perc beszélgetés után nagyon meglepett, midőn azt mondta, hogy ő már régebben hallott rólam. Csodálkozva, de rosszat sejtve érdeklődtem, hogy kitől? Kérdéssel válaszolt: Emlékszem-e hogy 2-3 évvel ezelőtt Budapesten munkahelyemen felkeresett egy fiatal magyar építész, aki damaszkuszi tapasztalataimra hivatkozva segítségemet kérte egy - a szír kormány által a damaszkuszi központi könyvtár tervezésére kiírt — nemzetközi tervpályázatban való részvételben. Nem nagyon emlékeztem erre, de ezt nem mondtam, mire ő így folytatta: Maga ekkor nagyon sokat segített ennek a fiatalembernek, aki történetesen az én fiam. 88 Vienna International School = Bécsi Nemzetközi Iskola. 158
