Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
beszerzésére, midőn az UNESCO nekem felajánlotta a damaszkuszi egyetemen a szilárdságtan professzori állását. Szudánt gyorsan lemondtam, Damaszkuszi elfogadtam. (Bállá Árpi elutazott Szudánba, szenvedett a hőségtől, kapott egy bilharzia-fertőzést, Magyarországon megoperálták, a műtőasztalon meghalt.) 1964-ben, nászutunkon autón bebarangoltuk Európát. Röviddel ezután feleségemnél TBC-s fertőzést állapítottak meg és egy időre befeküdt a budakeszi szanatóriumba, én pedig októberben elutaztam Damaszkuszba, ahol nagyon egyedül éreztem magam, és megkértem levélben édesapámat: tegye meg, hogy leutazik hozzám és velem marad, amíg csak feleségem - már úton lévő gyermekünk megszületését követően - csatlakozhat hozzám Damaszkuszban. Nagypapa rövidesen meg is érkezett és nagy segítségemre volt a kezdeti nehézségek leküzdésében. Remekül feltalálta magát, egyetemi kollégáim és tanársegédeim rajongtak érte. Még az akkori magyar nagykövetet is elbűvölte... Pedig apámnak eleinte problémát jelentett, hogy hogyan szólítsa meg: az ottani magyaroktól „Nagykövet Elvtárs” járt neki, de hát apámnak az „elvtárs” szó soha életében ki nem jött a száján. Mint nagykövetnek, a régi rendszerben Magyarországon ( és Nyugaton, meg Szíriában is) Excellenciás Uram járt volna neki (Your Excellency). No de hát csak nem szólít egy alulképzett, volt football- trénert az apám „Excellenciás Uramnak?! Apám feltalálta magát, és a nagykövetet beszélgetéskor „Exikém”-nek szólította. És a nagykövet elvtárs ezt ellenvetés nélkül el is fogadta. Persze izgatottan vártuk a híreket Budapestről feleségem egészségéről és Feci születéséről. Professzor kollégáim és tanársegédeim is tudták, sőt a hallgatók közé is kiszivárgott, hogy az új házas professzor várja a hírt első gyermekéről. Sűrűn, kedvesen kérdezgettek is efelől. Ezért, amikor megkaptam a táviratot és az első fényképet Feciről, az újszülöttről, a képet a kapott adatokkal (súly, méret stb.) kiraktam a tanszékem hirdetőtáblájára, ahol a zárthelyi eredményeket és beadási terminusokat közöltem a hallgatósággal. Másnapra ismeretlenek cédulát ragasztottak föléje, ezzel a felirattal: "SPECIMEN. Orders to be submitted to Prof. E. Csorba”73 Feci megszületése után, 1965 májusában édesanyám is lerepült Damaszkuszba, majd az egyetemi nyári szünidő kezdetén hármasban kis bogárhátú Volkswagenemen hazamentünk szabadságra Budapestre. Ekkor láttam először Fecit, akiről addig csak fényképeket kaptam. 1965. szeptemberben édesanyámmal kettesben mentem vissza autón Damaszkuszba. Feleségemnek még vizsgája volt az egyetemen, így ő csak később repült utánunk. Feci ezalatt a Lóczy Lajos utcai diplomata-gyerekotthon- ban volt. 73 ,, Mintapéldány. A megrendelések prof. E. Csorbának nyújtandók be. ” 146
