Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
Anyai őseim Édesanyám édesapja, anyai nagyapám, Bossányi Rudolf huszárezredes, hivatásos katonatiszt volt, akit nem is ismertem, mert még születésem előtt meghalt, özvegyen hagyva nagyanyámat, ráthonyi Reusz Margitot három gyermekével, Erzsébettel, Klárival és - a két leány után várva várt fiúgyermekkel - Péterrel. Margit nagymama nagyon intelligens, müveit, németül, angolul, franciául anyanyelvi szinten, tökéletes kiejtéssel beszélő, igen ambiciózus asszony volt. Becsvágyát Péter nagybátyám egyáltalán nem elégítette ki: gyenge közepes képességű fiú volt, tanuláshoz lusta, minden érdeklődése a motorkerékpár- és autóversenyzésre irányult, ebben szép eredményeket is ért el, amivel nekem - kisfiúnak - nagyon imponált. Nagyanyám özvegyi nyugdíjának jelentékeny részét vitte el Péter bácsi autós szenvedélye. Pétert nagymama a jogi egyetemre íratta be, ott is bukdácsolt, nagymama házitanítókat fizetett ezért, míg végre Péter megkapta a ”dr.” címet. A család ezt úgy könyvelte el, hogy nagymama ledoktorált. Apám nekem később úgy jellemezte a felkapott színésznők után futó, balek Pétert, hogy egyes színésznők Péterrel autón vitették magukat barátjuk lakására, és Péter azután a ház előtt autójában várt, míg órák múlva visszaszállíthatta őket. Klári nagynéném feltűnően csinos, okos leány volt. Számos udvarlóját és kérőjét visszautasította. Egybe, Sebők Sándorba ő is beleszeretett, - akit azonban Nagymama nem tartott elég szolid, komoly embernek, nem engedte Klárit hozzámenni, így Klári néni sohasem ment férjhez, anyai ösztöneit nővére fián (rajtam) élte ki. Rengeteget köszönhetek neki. Őrizzétek emlékét kegyelettel. Margit nagymama Péterben ki nem elégített ambícióját egyetlen unokájára, rám ruházta át, aki szófogadó, szorgalmasból tanuló, kissé mulya gyermek voltam. Nagyon sokat köszönhetek neki és Klári nagynénémnek, akik édesanyám gyakori távollétében - ennek okáról alább írok - nagy szeretettel neveltek igyekezve nem túlságosan elkényeztetni. Az első elemit - mivel még nem voltam hat éves és ezért nyilvános iskolába nem járhattam - a Bécsi kapu téri evangélikus iskolába beíratva, magántanulóként végeztem. Otthon Klári néni tanított ími-olvasni-számolni. Az elemista - a gimnazista A második és harmadik osztályt ugyanezen iskolában, de már rendes, bejáró tanulóként végeztem. Klári néni vitt és hozott, - meglehetős bonyolultan: reggel végigsétáltunk a Diószegi úton a Kosztolányi Dezső térig (akkor: Lenke tér), ott az 1-es autóbuszra a végállomáson felszálltunk, az a Bartók Béla (akkor: Horthy 132
