Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Manno Erzsébet: Nyáregyházától Damaszkuszig
koromban még ráérek gyereket szülni, majd 36 éves koromban siethetek. Ő határozta el a császárt is, hogy védje a tüdőmet. A tüdőgyógyász pedig kijelentette, jöjjön az a gyermek, az csak meggyógyít. Manó elutazott Damaszkuszba,44, én pedig bevonultam Budakeszire a tüdőszanatóriumba. Itt maradt elég idő tanulásra. Vizsgázgattam, és közben Feci is megérkezett. Orvosom gratulált Manónak Fecihez (Feci már 3 hónapos volt mikor először látta - április 19-én született, Manó csak júniusban érkezett meg Da- maszkuszból), de hozzám is, mert állítólag mosolyogva mentem a kés alá. Több mint 40 év előtt egy ilyen császár még egészen más körülmények között zajlott. Az ember feje felett csörömpölnek a késekkel, különböző eszközökkel, mit tehet a szegény áldozat, rámosolyog az orvosára - az is igaz, hogy teljes bizalommal voltam hozzá. De nagyon törődött is velem. Emlékszem, jött a nagy slepp a császár után, hát én bizony kisírt szemmel fogadtam a társaságot, orvosom levált a sleppről, visszajött hozzám, s majd nyugodtan távozott, miután megtudta, hogy csak a fájdalom miatt sírtam. Damaszkusz A vizsgák után én is elrepültem Damaszkuszba. Először láttam sivatagot, oázist. Elbűvöltek a színek, eszembe jutott keresztapám régi leírása a sivatagról, hogy az valóban milyen színes. Kellemes, hosszú éveket töltöttünk Damaszkuszban, s mindig eszembe jut Feci későbbi mondása, hogy neki nem honvágya van, hanem külvágya, visszavágyott Damaszkuszba - ezzel mindannyian így voltunk. Állandó kellemes nyaralás jellege volt az egész damaszkuszi kirándulásnak. Péntek szabadnap volt a mohamedánok miatt, vasárnap a keresztények miatt, no a szombat e két nap között szintén szabad volt. Az egyetem a hét többi négy napján délig jelentett férjem számára elfoglaltságot, így azután sok időnk maradt kirándulásra a csodálatos római-kori romokhoz, a Damaszkuszi körülvevő gyümölcsligetekhez. Nagy társadalmi élet volt. A nyugati követségekre minden ünnepélyre, fogadásra, garden-partyra kaptunk meghívót, nekünk is időnkint egy- egy sokszemélyes vacsorával, koktélpartival kellett viszonoznunk a hetenkénti 3—4 meghívást. Fecit csak 20 hónapos korában mertük levinni Damaszkuszba. Önálló szolgálati útlevéllel, mert hiszen szolgálati útlevélbe gyereket beírni nem lehet. így az ő útlevelében ez állt: foglalkozása: csecsemő. 20 hónapos, nőtlen. Ehhez ő hü is maradt, mármint a nőtlenséghez. Damaszkuszban Feci földrajztudásával 44 Vö. erre vonatkozóan dr. Csorba Emánuel visszaemlékezéseit a következő fejezetben! 109