Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
Amint ez a bevezető sorokból kiderül, az alábbi családtörténet két különböző forrásbázisra épül. Az első három nemzedékre vonatkozóan főleg az úgynevezett „kemény adatok” maradtak fenn: anyakönyvi kivonatok, bizonyítványok, számadások, hagyatéki leltárak - egyszóval különféle okiratok és hivatalos feljegyzések, amelyek ugyan megvilágítják a családtagok életútjának főbb állomásait, életkörülményeiket, az őket körülvevő tárgyi világot, ám személyiségük, értékviláguk megismerésére kevéssé alkalmasak. A történész ilyen irányú következtetéseit csak részben segítik a szórványosan fennmaradt, személyes hangú források, mint néhány magánlevél vagy a végrendelet szövege. A Manno család negyedik és ötödik generációjának esetében viszont fő forrásul visszaemlékezések (illetve a család barátjának naplójegyzetei) szolgálnak. Bár a „kemény adatok” hiányában sorsuk különböző állomásai homályban maradnak, ám jóval többet tudhatunk meg e nemzedék tagjainak gondolkodásáról, érzelmeiről, értékrendjéről. Nem érzem feladatomnak az emlékezés pszichológiájára vonatkozó gazdag irodalom ismertetését,3 csupán arra utalnék, hogy a konstrukció és reprezentáció elemeit erősíti, hogy a visszaemlékezések explicite az utódoknak íródtak. A műfaj általános jellemzőjeként dominál a gyermek- és ifjúkor - nemegyszer nosztalgikus - leírása, a felnőttkorra vonatkozóan ugyanakkor túl sok a „felejtés”, vagy talán elhallgatás. Ezek többnyire csak sejthetők, ezért, a spekulációkat elkerülendő, csak akkor utalok a különféle „elfojtásokra”, ha ezeket a feltételezéseket mások tanúsága, vagy „kemény adatok” igazolni látszanak. Nem téveszthető szem elől az sem, hogy a visszaemlékezők nemcsak saját életük tanulságait hagyományozzák az unokákra, hanem felvázolják a mindkét oldali elődök életútját, egyéniségét, részben saját megélt tapasztalataik, részben a „családi legendárium” alapján. Azaz e szubjektív írásokat más kritikai módszerekkel kellett elemezni, mint az egyéb forrásokat. A család alapítója4 A család első pesti képviselője, a görögkeleti vallású Manno Demeter a macedóniai Bitoliából származott. 1776-ban hagyta el Törökországot és Bécsben telepedett le, majd ismeretlen időpontban Pestre költözött. A tanácsi iratokban 1802. október 9-én jelenik meg először a neve: e napon tette le a hűségesküt, 3 Ennek rövid összefoglalását ld. Gyáni Gábor: Emlékezés és oral history. In: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Szerk.: Gyáni Gábor. Napvilág Kiadó. Bp., 2000. 128-144. 4 A családtagokra vonatkozó adatokat tartalmazó iratok többsége: BFL XI. 1136. 4-6., 142- 144. doboz. A Demeterre vonatkozóak a 4. dobozban találhatóak. 10
