Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
öreg hableányai is belepirultak volna abba a sok disznóságba, amit uram Izabellának mesélt, de ő hahotázva fogadta. Az ura barátnőjével nagyon jó viszonyban volt. Igaz ugyan, hogy Frigyes főherceg akkor már öregebb ember volt, és azt hiszem, nem sok kárt tehetett Bauemé asszony erkölcsi rovatában. Albrechtét minden reggel három frankkal a zsebében Izabella, vagyis az édesanyja beküldte Zürichbe az egyetemre. Evvel a három frankkal este aztán el kellett számolni, és ha nem maradt belőle, akkor Albrecht pofont kapott. Egy ízben Zürichbe utaztam beteg fiamat vizsgáltatni. Az uram akkor Magyarországon volt. Vártam azonban minden nap, hogy ismét kijön hozzánk. De sem levél, sem sürgöny, sem semmiféle hírt nem kaptam, és nagyon izgultam, mert akkor már a svájci lapok közölték az orgoványi és izsáki gyilkosságokat. Zürichben ősszel rettenetesen rossz a klíma. Esik és esik, köd van, sötét van, jóformán az utcára sem lehet kimozdulni. A hotelnek halijában álltam fiammal és azt mondottam, de jó volna átmenni a pályaudvarra valamelyik magyar újságot megvenni. Nem vettem észre, hogy a szembe lévő sarokban áll jó kisgazda módon bekecsbe öltözve a fiatal Albrecht, aki akkor huszonhárom éves lehetett. Egyszerre csak odaszól hozzám, és azt mondja: hallom, hogy szeretne magyar újságot. Kérek húsz centimes-ot, és hozok egyet. Csodálkozva néztem rá, és azt mondottam: húsz centimes-ot adok a kis liftfiúnak, és ő átszalad a pályaudvarra egy újságért. Mire a főherceg: a liftboynak borravalót is kell adni. Nekem csak azért kell a húsz centimes, mert a Mama minden reggel három frankot ad, ha Luzemből átjövök, és este evvel el kell számolnom. Odaadtam a húsz centimes-ot, és Albrecht öt percen belül már ott állott Az Esttel. De ugye most megkérhetem arra, hogy jutalmul délután én is elolvashassam. Hát ez csak természetes - feleltem - és máris átlapozva láttam egy egész történetet arról, hogy az uram útban Bécs felé Győrben fel lett tartóztatva. Jobban mondva az egész vonatot feltartóztatták, és nyolc óra hosszat vesztegelt az egész utazóközönség azért, mert Horthy úr egyszerűen orgoványi vagy izsáki módon azt kívánta, hogy az uramat szállítsák le a vonatról, azt már nem tudom, hogy üssék-e agyon, vagy tarkón lőjék, de mindenesetre tegyék ártalmatlanná. A kupéban két magas rangú francia katonatiszt ült, és csodálkoztak, amikor lefordították nekik az esetet. Miért kell Vázsonyit leszállítani? Hiszen demokrata, és semmi bűn nem terheli a lelkét. Az állomásra kijött a győri főispán, és azt mondotta, majd telefonál Pestre a belügyminiszternek, aki akkor Beniczky Ödön200 volt, hogy mi a teendő. A válasz az volt: Vázsonyit nem szabad a vonatról leszállítani, nem sza200 Beniczky Ödön (1878-1931) jogász, hírlapíró, 1906-1910 között országgyűlési képviselő a Katolikus Néppárt programjával, 1920-1922 között nemzetgyűlési képviselő, 1919 szeptember - 1920 március között belügyminiszter. 91
