Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Művészek, politikusok, főhercegek

be, hogy nagy többségben lélekben is. Szóval benyúlt pikké mellényének zsebébe, kihúzott egy nagyon szép, kitűnően járó Schaffhausen aranyórát, és azt mondotta, ha nem sértelek meg, fogadd el ezt az órát, de mivel tudom, hogy neked is van órád, lehetőleg ne húzd fel, álljon meg ebben a pillanatban, és ahányszor ezentúl találkozni fogunk, juttasd eszembe, hogy hány óra és hány perckor vedlettem át a Park Club elnökéből igazi demokratának. Atzél Béla báró be is tartotta a szavát. Házunknak gyakori vendége lett ez a rendkívül nagy műveltségű, finom lelkű úriember, és nagy kára volt a magyar társadalomnak, hogy talán három-négy évre ez után a história után hirtelen meghalt, és itt hagyta azt a társadalmat, amelyiket igyekezett átformálni, ma azt mondanák talán, hogy egy reakciós társadalomból demokratikust akart csinálni.161

Minden szezon meghozta a maga újdonságát. Felépült a Városi Színház.162 Messze kint a Tisza Kálmán téren. Még alig volt oda rendes járműforgalom, mert csak sokkal később indult meg a kettes villamos éppen azért, hogy onnan kiindulva a kultúrának centrumából végigjárja a várost, mert hiszen átszelte a VIII., VII., VI. kerületeket, hogy szállítsa a publikumot abba a színházba, ahol a legnagyszerűbb, legérdekesebb előadások zajlottak le. Csak a Milánói Scalá- ban voltak hasonló előadások, mint itt a Városi színházban. Titta Ruffö, Salja- pin, Nizsinszkij, Anna Pavlova mind ott léptek fel. Nizsinszkijnek volt egy balett tánca, a Rózsatánc, hasonlót nem lehetett azóta látni. Tündéri módon lebegett, mert nem is lehetett mondani, hogy a földön táncolt. Talán éppen mert ilyen nagy művészlélek volt, szeretett bele Magyarország egyik legnagyobb művésznőjének, Párdány Oszkámé Márkus Emíliának lányába, Romolába. Ha Romola maga nem is volt színésznő, de mégis művészlélek volt, hiszen Pulszky Ágost, a leghíresebb magyar esztétikus volt az édesapja, Márkus Emília első férje.163 Romola tehát úgy anyai, mint apai ágon terhelt volt a művészettel szemben. írt maga is könyvet az uráról, Nizsinszkijről, s ha nem is tett világhírre szert ezzel, akkor is csak azt lehet mondani, hogy két művészlélek találkozott egyszer. Kár, hogy Nizsinszkijnek már fiatalon elborult elméje, és nagyon hamar letűnt csillaga a művészet egéről. Két leánya már inkább polgári hajlamú, bár az egyik maga is színésznő, mégsem lehet azt mondani, hogy teljes mértékben örökölték apjuk és nagyanyjuk nagy tetői Vázsonyinak Atzél Béla báró halálára írt nekrológja: Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai I. 84-86. p.

162 A mai Erkel Színház épülete 1911-ben nyílt meg Népopera néven, 1917-től Városi Színház.

163 A szerző téved, Márkus Emília (1860-1949) első férje - Pulszky Romola (1891-1978) édesapja - nem Pulszky Ágost (1846-1901) jogfilozófus volt, hanem testvéröccse, Pulszky Károly (1853-1899) művészettörténész.

78