Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Művészek, politikusok, főhercegek

volna sok haszon az ő tanácsaiból. De azután két évvel később, hogy uram elhalt, igen nagy epebajt kaptam, és beszállítottak a Zsidókórházba, Biedermann főorvos úr osztályára. Konzíliumra elhívták még Korányi professzort is. Korányi ugyan tisztában volt anyagi viszonyainkkal, mégis azt mondotta, hogy menjek el Svájcba, Parasba, mert nekem nemcsak karlsbadi vízre van szükségem, de a jó hegyi levegőre. Az orvosok sajnos hiába vizsgálják röntgennel a beteget, a zsebek vizs- gálatlanok maradnak. Mit volt mit tennem, mint a még megmaradt ékszeremet feláldozni, hogy elutazhassak, mert fiam nélkül sehová menni nem akartam. Azt gondoltam, megkérek négy demokratát, hogy adjanak kölcsönt az ékszeremre, és ha módom lesz rá, majd kiváltom. Természetesen mint gazdag emberre és mint a leglekötelezettebbre nekem, elsősorban erre az ügyvédre gondoltam. Azután Gáspár Fülöp155, az akkor még nagy fakereskedő, Gál Jenő, a Lipótvárosi Demokrata Kör elnöke és Láng Lipót,156 az Angol Magyar Bank ügyésze jöhettek számításba. A három utolsó tényleg azonnal azt mondotta, hogy hajlandók egészségem érdekében ékszerre pénzt adni. Ez a kis fekete ügyvéd, akiről mostanában azt hallottam, hogy Auschwitzban teljesen a németek szolgálatába állott, és ütötte-verte magyar hittestvéreit,157 ez ellenszegült, mondván, Vázsonyinét nemrégiben moziban látták, akinek pedig mozira telik, az ne kérjen kölcsönt. Ez huszonnyolcban volt, közel húsz esztendeje, azóta hála Isten nem volt egymáshoz szerencsénk. Ez a jellemrajza annak az embernek, akit minden jóval elláttunk, és mindig azt mondottam, hogy mindent tőlünk kapott, csak éppen hogy nem én szültem.

Egyszer volt... hogy Magyarországon élt egy kitűnő író, akit Mikszáth Kálmánnak hívtak. Képviselő volt, és minden héten megjelentek cikkei, amelyeket

155 Gáspár Fülöp kereskedő, 1920-1923 között a főváros törvényhatósági bizottságának tagja.

156 Láng Lajos (1885-?) ügyvéd, az Angol-Magyar Bankjogtanácsosa és igazgatósági tagja, 1925- 1942 között a fővárosi közgyűlés liberális ellenzéki tagja, 1932-1944 között a főváros által delegált felsőházi tag.

157 Vázsonyi Vilmosné halála évében a Haladás című lapban az Amerikai Népszava közlésére reagálva, melyben Vázsonyi Vilmos legjobb barátjának és a Demokrata Párt vezérének titulálja F. B.-t, egy interjúban még elmarasztalóbban nyilatkozott Fábián Béláról: „...Buchenwaldba cipelték. Rossz természetét a deportálásban sem tagadta meg. Rövidesen »kapó« lett belőle. Hogy ezt a felemelő rangját megtarthassa, ütötte, verte, rugdosta zsidó testvéreit konkurrálva a náci őrökkel, és amint hallom, brutalitásban nem maradt el »Korbácsos Ilonka« mögött. Tiltakozom, hogy az Amerikai Népszava férjem legjobb barátjaként ünnepelje ezt a jellemtelen frátert, aki Vázsonyi Vilmos sírjánál tett esküjét gyalázatosán megszegte. Arra kérem az amerikai zsidóságot, hogy a deportálás szomorú sorsközösségében fajtestvéreit terrorizáló, ütlegelő kegyetlen »kapót«, Fábián Bélát közösítse ki.” (Kovács Dénes: Vázsonyi Vilmos özvegye kéri: közösítsék ki maguk közül az amerikai magyarok Fábián Bélát. Haladás, 1949. február 10. 7. p.)

75