Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"

Huszonnégy éves fiatalember volt, szentimentális, mint az akkori ifjúság. Egy szép napon lesétált titokban a várból a gettóba, hogy megnézi az ezermesternek müveit. A kertnek vadszőlős lugasában ott ült Tinike, és valami kézimunkán hímzett. A fiatal bárónak a lába gyökeret vert. O mindig azt hitte, hogy a zsidónők feketék, borzosak, lomposak, piszkosak. Most egyszerre itt látott egy gyönyörű, szőkefürtű, kékszemű, sudár termetű leánykát habfehér ruhában szemlesütve, amint nézegette keze munkáját. A szerelem a régi világban és ma is kiszámíthatatlan tünemény. Nem lehet tudni, mi okozza, hogy egyik percről a másikba két szempár vonzódik egymáshoz, és azt hiszi, ha örökre nem lesznek egymásé, akkor belepusztul a világ. A fiatal báró most már naponta leszökött és előolvasott Tinikének, aki áhítattal hallgatta. Egy szép napon azt mondotta, hogy feleségül veszi. A szülők nem voltak elragadtatva, mert abban az időben még nem ismerték sem az át-, sem a kitérést. Az öregúr feleségével együtt kezdték lebeszélni a fiatalembert szándékáról. De a leányuk is ott pityergett, és azt mondotta, hogy belehal, ha nem lehet a Max felesége. A fiatalember előbb nővéreinek mondta meg a szándékát, mert anyja túlzottan erélyes volt, és avval ezt nem is merte közölni, nővérei természetesen kétségbe voltak esve. Hogy egy Schöneberg báró elvegyen valakit a gettóból. Ilyen még nem fordult elő a világtörténelemben. Annyira szerették öccsüket, hogy elmentek az apjukhoz és tőle kérdezték meg, vajon mit fog ehhez édesapjuk szólni. Az öreg Schöneberg kedélyesen fogta fel a dolgot, és azt mondotta, hogy hozd el a leányt a parknak végébe, majd odajövök. Hadd lássam ízlésedet. A fiú boldogan, kéz a kézben jött el a kis tündéri lénnyel, ahol apja már várta őket. Az öreg Schöneberg rákacsintott a kisleányra, megveregette fiának vállát, és azt mondotta, nincs rossz gusztusod, fiam. Az én áldásom az megvan, de mit fog szólni anyád. Tőle semmi jót nem várhatsz. Amikor az édesanya megtudta a komoly házassági tervet és még hozzá azt, hogy az ő fia zsidó akar lenni, egész egyszerűen azt mondotta, hetedíziglen elátkozom családodat, és leugrott a vár kútjáról. Bizony így nem jól kezdődött az a kimondhatatlan boldogság. Négy leány és egy fiú született ebből a családból. Mind a négy[en] rokonokhoz mentek feleségül. így lett az egyik Mandelné, a másik Brodiné, a harmadik Schwarzné és a negyedik Kernné. A fiuk pedig, akit Schöneberg Józsefnek hívtak, szintén rokonleányt, Brodi leányt vett el feleségül.

Nemsokára reá jött a híres szatmári békekötés. Károlyi Sándor gróf, aki Schöneberg Miksának iskolatársa volt Bécsben, azt írta neki, ha már elkövetted azt a nagy szamárságot, hogy zsidó lettél és zsidó gyermeket hoztál a világra, akkor add át őket nekem. Nekem Magyarországon szükségem van zsidókra. Tehát nem vándoroltak be Galíciából, nem jöttek handlézni, hanem idetelepített Szatmár megyébe két sógort, a Schwarzot és a Kernt. Szabolcs megyébe Mandeleket, Ungba

53