Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"

neve után, aki építette, és aki kigondolta, hanem abban az időben Tripolist akkor is az olaszok a földből varázsolták elő. Érthetetlen volt előttem mindig, miért lett ez a városrész Magdolnaváros, mikor az, aki után elnevezték, tulajdonképpen sohasem csinált egyebet, mint nevével megzsarolta a tehetős társadalmat. Tripolis az Angyalföldnek egy gyönyörű kis része. Csupa kis munkáslakás modemül építve. Mindegyikhez már kis kert, melyben megtermett az évi szükséglet. Hetenként legalább egyszer kijártunk oda, mert az uram gyönyörködött benne. Egy gazdag pesti polgár, megyeri Krausz Mayer halt meg, és ezek mind az ő telkei voltak. A város megvette örököseitől.

Itt a közelben, az Aréna úton épült azután fel a Népház és a Népszálló.109 Azután jöttek sorban az iskolák, kórházak, templomok. Bárczy polgármester égisze alatt, ő volt a bábaasszony és Vázsonyi a szülőanya. De milyen szép szociális intézmény volt a Terézvárosban az általános Szociális Nőegylet. Az elöljáróság épületében volt a népkonyha. A tehetősebbek tíz fillért fizettek, és két nap kivételével mindig levest és húst kaptak. Két tál ételt. A szegények ingyen. Sorban ültek a tiszta asztaloknál fehér porcelánokkal és rendes evőeszközökkel. Mindennap más két hölgy volt jelen, aki osztotta és szortírozta az adagokat. Senki nem érzett ott megaláztatást. Éppen olyan kiszolgálásban volt ott része az ingyenesnek, mint akik tíz fillért fizettek. Vasárnap délutánonként oda jártunk az úgynevezett munkáskaszinóba. Műsoros délutánok voltak. Szavalt ott Jászai, Márkus. Énekelt Pálmai Ilka és Petráss Sári, és mókázott Sziklai Koméi, a híres komikus. íróasztalok voltak papírral, téntával, hogy az a munkás, aki odahaza nem tudja levelét megírni, megírhatja ott. Zongora volt, amelyen, ha valamelyiknek tehetsége volt, gyakorolhatta magát. Szóval valóságos, igazi és hamisítatlan szociális intézmény volt. Nem mondom, volt az más kerületekben is. De ilyen ügyesen vezetve, mint a Terézvárosban, sehol. Az elnöke Stieber Vince terézvárosi plébános110 volt, és

teletére. Az indoklás szerint Angyalföld Budapest szegényekkel legsűrűbben lakott városrésze, és a kormányzómé „a szegények és az elesettek gyámolításával olyan érdemeket szerzett, amelyek Budapest várostörténetében maradandók.” A városrész 1945-ig viselte ezt az elnevezést.

109 A Népház és a Népszálló a Bárczy-féle beruházási program keretében megvalósult szociális létesítmények. Az akkori V. (ma XIII.) kerület Vág utca 12-14. alatti Népház (1911) foglalkoztató műhelyt, hálótermet, gyermekmegőrzőt, népkonyhát, olcsó nyilvános étkezdét, gyermekétkezdét és népkönyvtárat foglalt magában. Épületében jelenleg szakképző iskola működik. Az Aréna út (ma XIII. kerület Dózsa György út) 152. alatt található Népszálló, amelyet 1912-ben adtak át, 396 hálófülkével és 42 szobával olyan férfiak számára kínált olcsó és hangsúlyozottan kulturált szállás- és étkezési lehetőséget, akik egyébként ágybérletre lettek volna utalva. Jelenleg hajléktalanszálló, a Budapesti,Módszertani Szociális Központ és Intézményei székhelye.

110 Stieber Vince 1886-1914 között a Terézvárosi Avilai Szent Teréz plébánia plébánosa.

51