Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"
asztalhoz nőnek ülni tilos volt. így ültem tehát mindig az asztal szomszédságában az ablakmélyedésben. Oda jött be Ady Endre Lédával, hattyú nélkül, de Léda urával, Diósyval, és ugyancsak ott ült velünk Purjesz Lajos,55 a Világnak szerkesztője is. Ady Endrének szemei úgy ragyogtak, mint csillag az égen, soha, sem azelőtt, sem azóta olyan tündöklő két szempárt nem láttam. Léda asszony sokkal magasabb volt Ady Endrénél, és az akkori divathoz mérten mindig páncélfíizővel, meglehetősen nagy mellekkel és irtózatosan nagy kalappal jött be a kávéházba. Tudva, hogy Ady Endre jön a háta mögött, olyan magasan tartotta a fejét, és olyan öntelten jött be a kávéházba, mint ahogyan a polgárember elképzelte, hogy valaha a fejedelemasszonyok jöhettek így be uszályos mhában, mert tudták, hogy hátul az apródok viszik az uszályt. Léda asszony okos nő volt, és azt hitte, hogy tényleg kitűnő múzsája lehetett Ady Endrének. Mert a legnagyobb zseninek az mindig kell, hogy legyen inspirátora. Sokat vitatkoztam Adyval, mert én az akáclombos Nyírséget védtem, ő pedig Bihar-országért lelkesedett. Bihar megye ugyanis egészen külön kis állam volt az államban, legalábbis úgy gondolták ezt a Tisza-rajongók, mert hiszen Tisza is bihari56 volt, de így gondolták azok is, bár nagyon kevesen voltak Biharban, akik Tisza-ellenesek voltak. Persze ezek az idők a tényleges gyönyörű békeévek voltak, jóval az első világháború előtt. Ki is gondolt volna akkor háborúra. A képviselőházban azon vitatkoztak, hogy a katonaságnál a vezényszó végre magyar legyen, és nem német. Azután arról is szó volt már, hogy legyen egy Magyar Nemzeti Bank, és legyen egy magyar honvédség. Az ülések belenyúltak az éjszakába, mert a vitatkozásoknak se vége, se hossza nem volt. Egyik rá akart licitálni a másikra a magyarságukat illetőleg. Még a felvidéki képviselők, akik máma tótoknak vallják magukat - emlékszem például Smialovszki Valérra,57 Kubinyi Gézára58 és több ilyen Turóc, Liptó és Árva megyei képviselőre -, akik mind a magyarságukért harcoltak. Bizony más idők, más emberek!! 55 Purjesz Lajos (1881-1925) publicista, lapszerkesztő, 1907-1918 között a Budapesti Újságírók Egyesületének főtitkára. 56 Tisza István gróf (1861-1918) miniszterelnök (1903-1905 majd 1913-1917 között) családi kastélya és birtokainak központja a Bihar vármegyei Geszten volt. 57 Smialovszky Valér (1854—?) ügyvéd, 1887-1905 között a zsolnai kerület országgyűlési képviselője, szabadelvű párti. 58 Kubinyi Géza (1851—?) 1882-től a Rozsnyói járás főszolgabírája, 1891-1905 között a jolsvai kerület országgyűlési képviselője, szabadelvű párti. 1910-ben a Nemzeti Munkapárt színeiben ismét megválasztották. 34
