Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyre várom és várom, hogy hazajön…"

vart is. Egy értekezleten, ahol csak férfiak voltak jelen, nem is lett volna modorta- lanság, ha szivarozott volna. De véletlenül éppen hurutos volt és rá sem gyújtott, holott Clerknek egész idő alatt a kis pipa a szájában volt. Amikor az uramnak ezt hírül hozták, írt Bárczynak, hogy levélbeli elégtételt kér Horthytól az ilyen rágalomért, amiből egy szó sem igaz. Nagy huzavona után Horthy írt is személyesen egy levelet, de a levél elég pökhendien volt tartva. Egyáltalán nem volt, hogy úgy mondjam, gentleman stílusú. így kezdődött a kettőjük közötti ellenszenv.

Talán ez befolyásolt engem és befolyásol a mai napig, hogy mindig azt mondom, hogy csodálatos szerepet töltöttek be a H betűk ebben a szörnyű háborúban. Tiszántúlról jövet Horthy Héjjassal együtt garázdálkodott, hiszen innen indult ki a rablási és gyilkolási divat. Akkor még nyoma sem volt Hitlernek, akit azelőtt „Schickelhuber”-nek381 hívtak. Evvel a névvel nem is tudta volna megúszni ezt a néhány esztendői őrületet, amit a Hitler névvel ilyen gyalázatosán befejezett. De Hindenburg is hibás volt. Mert neki nem volt szüksége arra, hogy Hitlerre rábízza a kancellárságot. És ezzel szarvakat adott az ökörnek, mert Hitler nem tudta volna megcsinálni azt, ami történt, ha nem lettek volna mellette társak, Himmler, Hess, Göring, Ribbentrop, Göbbels és a többiek. Ezek kiállították a hiú viaszbábot a kirakatba és hagyták, hogy csodálják és bámulják, amíg ők a háttérben elintézik gyalázatos munkájukat. Nincs a középkornak olyan rémtette, amely hasonló lenne ahhoz, amit ez a társaság létrehozott.

Bizony szerencse, hogy az uram nem vállalt miniszteri tárcát, lehet, hogy még sokkal korábban befejezte volna az életét, amelyet úgyis olyan nagyon fiatalon, ötvennyolc éves korában fejezett be. Ezt is csak annak köszönhette, hogy az akkori kormány fölbérelte a gazembereket, akik megtámadták, és hogy az akkori miniszterelnök nemzetgyalázónak nevezte, mert nem fújt egy követ a frankhamisítókkal. Az uram ízig-vérig, gyermekkorától kezdve forradalmár volt. Mindig köztársaságpárti és mindig Habsburg-ellenes. De az emberi életet a véletlenek vezérlik. Véletlenség volt, hogy Esterházy Móric gróf, aki a királynak, IV. Ká- rolynak iskolatársa volt, miniszterelnök lett, és jól ismerve az uramat könyörögve kérte, hogy vállalja a miniszterséget. Sohasem vágyott az uram sem módra sem rangra. Egyszerű ember volt, ismétlem, semmi más nem érdekelte, mint az, hogy Budapestet fejlessze, hogy minél több szociális intézményt hozzon itt létre, s hogy Budapest Világváros legyen. Sohasem gondolt arra, hogy ezért neki, ha más nem, legalább egy utcanév dukál, mert például nem tudom felfogni, minthogy sohasem tudtam, hogy a Budapest VI. kerületének kültelkén, amely most

381 Helyesen Schicklgruber. Hitlert nem hívták így, ez édesapja eredeti neve volt, ellenfelei gyakran emlegették így.

221