Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"

hangzott a kortesnótától. „Jaj, de magas jaj, de magas ez a vendégfogadó, van-e benne, van-e benne Vázsonyira szavazó, ha nincs benne Vázsonyira szavazó, dőljön össze ez a vendégfogadó.” Kisgyermekek, felnőttek, öregek, mind ezt énekelték akkomap a Terézváros utcáin. A VI. kerületnek elöljárója, Mátray,31 mikor hírül hozták neki, hogy Vázsonyi Vilmosnak nagy esélyei vannak a megválasztásra, öklével rácsapott az asztalra, és azt mondta: No, majd én megmutatom, hogy amíg én élek, Vázsonyi nem lesz képviselő a Terézvárosban! Vérmes ember volt, izzasztó meleg volt, az ökömyál csak úgy úszott és parázslott, mint hogyha kánikula lenne. Talán ezt nem bírta Mátraynak a szíve, hanyatt esett íróasztala előtt, és szívszélhűdésben meghalt. Ugyanakkor történt, hogy háziurunk, az Eötvös utca 19-ben laktunk, beszólott: „Szavazni megyek, mert nem akarok lekésni. Majd én is eldanolom a kortesnótát.” Dél volt, és arra kértem Franki bácsit, ne menjen ebbe a forróságba, hisz szétnyomják egymást az emberek, nem késik el akkor sem, ha délután megy a szavazóhelyiségbe. Nem, nem - szabadkozott az öregúr — én nem várom meg a délutánt. Csakugyan elment, leszavazott, és tényleg talán a fullasztó meleg, az izgalom, mert azon a napon valahogy mindenki Vázsonyinak drukkolva izgatott volt, és az öregurat egy kapualjba kellett vinni, mert rosszul lett, és ugyancsak meghalt Vázsonyinak választási napján.

A választásnak éjfélkor lett vége. Akkor ment el Vázsonyi a mandátumot átvenni, hozta haza az óriási paksamétát. Gyönyörű holdvilágos éjjel volt, és egy egész sereg ember kísérte be az udvarra. Mi földszinten laktunk. Beszaladt a gyermek szobájába, kiráncigálta az ágyából, és a másfél éves fiúcskát karjára véve rámutatott a tömegre: „Látod, kisfiam, Te ennek a Terézvárosnak vagy a gyermeke, amely engem ma megválasztott.” A kisfiú pedig addig soha még egy szót nem beszélt, és abban a pillanatban, hallván a dörgő éljenzést, ő is elkiáltotta magát: „Éljen az én Apukám!” Én viszont azt mondtam, hogy asszonyt így még meg nem bélyegeztek. Hát a gyermekem nem az apjáé, hanem az apa ismeretlen, hiszen egy egész tömeget nevezett meg a gyermek apjának. Oh, de boldog idők, mikor az a sok ember ezen mind kacagni kezdett, felrohantak a folyosóra, a vállukra emelték az új képviselőt, kinek karjaiból alig bírtuk visszarántani a gyermeket, és úgy akarták levinni a közeleső Millennium kávéházba, hogy áldomást igyanak. Hát bizony az áldomást itták is majdnem korán reggelig, mert már besütött a nap, amikor az új honatya szobámba lépett, ha nem is mondom, hogy elázva, de bizony pityókásan.

31 Mátray József VI. kerületi elöljárót a kiadott hivatalos közlemény szerint „a képviselőválasztási izgalmak közepett, hivatalos ténykedése közben váratlanul érte utói a halál”. Fővárosi Közlöny, 1901. 71. sz. 1295. p.

21