Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyre várom és várom, hogy hazajön…"

semmi másról, mint a fiamról nem akarok vele tárgyalni. De ez a nagy ember nem volt hajlandó egy szegény, szerencsétlen, öreg anyát felkeresni. Bizonyára nem értem én az új világrendet, mert az én felfogásom szerint ez nem vont volna le semmit a presztízséből. Továbbra is éppen olyan nagy magyar író és éppen olyan kitűnő orosz alezredes maradhatott volna, mint eddig volt.376

A svéd kórházbeli rettenetes éhség annyira megviselt, hogy harmincöt kilóra fogytam, és a fővárosnak nagystílűségéből bejutottam a Fasor-szanatóriumba. Alig öt hónappal a felszabadulás után a Fasorban azt lehetett mondani, hogy már békebeli ellátás volt, kitűnő orvosok, és én szemlátomást gyarapodtam. Nap nap mellett vártam, hogy megjön a fiam. Egészen szeptember 5-ig voltam a szanatóriumban, és úgy mentem vissza fiamnak volt lakásába. Hiszen nekem már otthonom nem volt, engem mindenből kifosztottak. Három napra rá, Kisasszony napján olvastuk a Világosságban377 azt a szörnyű feliratot, hogy dr. Vázsonyi János meghalt. Nem adtunk ki gyászjelentést, mert nem hittem el [a hírt], mint ahogyan nem hiszem el a mai napig sem. Ha kibírta azt a sok-sok szenvedést, hogy történhetett mégis, hogy utána elpusztult volna. Október másodikán azután ugyanaz a Horovitz, aki a toloncházban meg tudta csinálni, hogy a kis unokám születésnapján összekerüljünk vele, hozott tőle egy levelet. A levél bizonyosan tőle származott, csak az a csodálatos, hogy sem nem írta meg, hogy hányadikáról szól, sem azt nem írta meg, hogy honnan szól. Azt írta, beteg voltam, de most már egészséges vagyok. Talán Horovitz mégis meg tudja csinálni, úgy amint a toloncban is meg tudta csinálni, hogy végre hazakerüljek. Horovitz azonban azt mondta, hogy ő hetekig csavargott, amíg hazajött, és [a fiam] már azelőtt meghalt, és Hannoverben nem tömegsírban, hanem a temetőnek egyik legszebb pontján, egyedül álló sírban van eltemetve, és hazahozhatjuk akkor, hogyha a békefeltételek meglesznek.

Csodálatos szerkezete van az anyai érzésnek. Amikor Kistarcsáról elvitték, minden ismerősünk és barátunk és családtagunk haragudott, amikor azt mondtam, hogy soha többé az életben nem látom. Az volt az érzésem, hogy a szervezete még egy hónapig sem fogja bírni a szörnyűségeket. És most nem akarom elhinni,

376 Illés Béláról, (1895-1974) számos regény és a mára bizonyítottan hamis Guszev-legenda szerzőjéről van szó. A forrásszerűen egyelőre nem igazolt állítást, hogy az utóbb kommunistává lett Illés Béla fiatal korában Vázsonyi Vilmos személyi titkára volt, visszaemlékező interjújában a család oldalági rokona, Vázsonyi János (1926-2005) zenetanár is megerősíti. (A interjút készítette Szalai Anna, Budapest, 2005. november - 2006. február, http://www.centropa.org/hu/ biography/vazsonyi-janos, letöltés 2014. január 5.)

377 A hír a Népszava 1945. szeptember 8-iki számában jelent meg. Lásd a 361. jegyzetet.

214