Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
"Egyre várom és várom, hogy hazajön…"
magántulajdon jog alapján áll. Ha örömöm van, azt szívesen megosztom a máséval, a nap is egyformán ragyog a szegényre és gazdagra. Azt nem lehet szabályozni, az tényleg kollektív. Éppen úgy, mint a téli szép derűs éjszakában a holdfény és a csillagok ragyogása. A felhő és a ború az csodálatosképpen befolyásolja az embert. Egyiknek szomorúan hat a kedélyére, míg a másik észre sem veszi. így írtam ismét Angliába olyanoknak, akiknek a családjában szintén előfordult a bánat és a szívfájdalom, és várom szorongva válaszukat, hogy mit is fognak írni egyetlen jó gyermekemről. Mert azok egész bizonyos, hogy utána fognak járni a dolgoknak, nem fogják semmibe venni, hanem megírják nekem a valóságot. És egy anyának és egy feleségnek, ha mód van rá, tudni kell a valóságot, ha az mégoly szörnyű, vagy még olyan nagy fájdalommal is jár.364 Milyen különböző korszakok. Az uram fiatalsága az érvényesülési korszakban telt el. Mint szegény embernek hatodik gyermeke, akkor még német névvel, Weiszfeld Vilmos a Múzeum kertjében mint az egyetem vezérszónoka beszélhetett. Húsz éves volt. Irányi Dániel365 a beszéd után átölelte, homlokon csókolta és azt mondta, fiam, most már nyugodtan halok meg, mert lesz utódom. Másnap pedig Rákosi Jenő a Budapesti Hírlapnak akkori főszerkesztője vezércikket írt, Weiszfeld Vilmos címmel.366 Az édesanyja, a vidéki tanító felesége beleoltotta a hazaszeretetet. Mikor feljöttek Budapestre lakni, három és fél esztendős volt és a Vasvári Pál utcában találtak lakást. Az Operának nyoma sem volt, azon a helyen nagy homokbucka állott, és odább - ahol ma a Nagymező utca van - egy nagy rét. Azért is nevezték el a Nagymező utcát az akkor még német Budapesten: „Grosse Feldgasse”-nak. Még nem volt öt esztendős a kis fiú, amikor anyja a magyar királyokról beszélt neki, és ő fölállt a homokbucka tetejére, bekötötte a fél szemét egy zsebkendővel, hogy ő Vak Béla király és a többi gyerekek mint alattvalók ott 364 Ifj. Vázsonyi Vilmos önéletrajzi interjúkötetében beszámol arról, hogy emigrációja után, az 1950-es évek végén járt Heidehausban, ahol megtekintette a szanatórium nyilvántartását, beszélt a tanúkkal és meglátogatta apja sírját. Ennek alapján kétségtelennek tűnik, hogy Vázsonyi János 1945 nyár végén Hannoverben hunyt el. (Hadas-Zeke, 2012. 347-348. p.) Sorsáról ugyanakkor különféle hírek keringtek, a Magyar Életrajzi Lexikon pl. - ismeretlen forrás alapján - New York-ot jelöli meg halála színhelyeként. Szálkái Gábor, Vázsonyi Vilmosné unokaöccse 2015 elején járt Hannoverben, ahol Vázsonyi János sorsa utáni nyomozása eredményeként 1945 augusztus 23-át erősítette meg a halál napjaként. (Az ottani temetőben az áldozatok emléktábláján tévesen augusztus 3. szerepel.) Útja eredményeinek szíves közléséért itt mondunk köszönetét. 365 Irányi Dániel (1822-1892) politikus, 1848-ban igazságügyi államtitkár, a szabadságharc idején kormánybiztos. A szabadságharc bukása utáni emigrációjából csak a kiegyezés után tért haza, ezután országgyűlési képviselő, a Függetlenségi Párt egyik vezető politikusa. 366 Lásd a 16. jegyzetet. 209
