Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Üldözötten 1944-ben
dóember, és most kiadja magát hamis papírokkal nyilasnak. De nem baj, éppen azért bízhatunk benne. Lakótársaimmal is közöltem még aznap este, hogy egész biztos, hogy a házfelügyelő zsidó. Én és unokám az első szobában kaptunk elhelyezést, ahol természetesen a másik két szobának hét lakója mindig keresztüljárt. Csodálatos módon ez nem hogy idegesített volna, de mindig megnyugtatott, mert tudtam, hogy akik ott keresztülj árnak, azok majdnem mind jó emberek voltak. Abban a szobában, amely benyílt a mienkbe, lakott a Liszt Ferenc téri szomszédunk, Vidor Alfréd és a felesége, olyan halk házaspár, hogy még a beszédjüket is alig lehetett hallani, valahogy olyanok voltak, mint a levegő. Az ember tudja, hogy van levegő, de nem látja és nem érzi. Igazi, finom, drága jó úriemberek voltak, és a velük lakók szintén. A másik szobában is, vagyis a harmadikban az egyik házaspár és egy idős hölgy lakott, akinek leánya szintén az országúton volt, azokról sem lehetett hallani. Fülepné már inkább a hangosabb nemhez tartozott. Oh, hogy haragudott reám, amikor egyszer háztartási alkalmazottunkat, a kedves Weisz Erzsit meglátogatta musz-os353 férje, és ott szerette volna az éjszakát tölteni. Én azt olyan természetesnek tartottam, hogy azt mondottam, joga van a feleségénél maradni. De Fülepné felcsattant, hogy ő pedig, mint a lakás bizalmija ebbe nem megy bele, mert bejelentetlenül senki sem tartózkodhatik a lakásban. A szerencsétlen ember el is ment, és még azon éjjel elfogták, és elvitték Nyugatra. Szerencsére nemsokára hazajött, s most boldogan élnek Prágában. Ha nem így lett volna, én életem végéig szemrehányást tettem volna Fülepnének azért. Aztán jött egy este, amikor csoda történt, megjött a menyem. Csodával határos módon menekült meg a kis asszonyka. Akkor már egy hónapig járta te- kervényesen össze-vissza az országutakat, ette a földből kihúzott répát és ivott a pocsolyából. De a sors úgy akarta, hogy ha a gyermeknek nem jön vissza az apja, akkor legalább visszajöjjön az édesanyja. Hegyeshalom előtt, tehát majdnem a határ előtt kiléptek hárman a sorból. Egy parasztudvarba mentek be, mert látták, hogy ott egy gémeskút van. Gondolták, hogy megmossák piszkos arcukat és isznak egy kis rendes kútvizet. Az egyik a három nő közül bement a parasztasszonyhoz és megkérdezte, hogy adna-e egy kis köcsögöt, amiből ihatnak. Erre kijött maga a gazda és kérdezte, hogy honnan jönnek. Azt felelte, hogy Pestről, de halálos fáradtak és már alig tudnak vánszorogni. A gazdasszony visszaemlékezve néhány évre azt mondta, én is laktam Budapesten, és milyen jó helyen. Vajon mi lehet azokkal? Azt mondja az öregasszony, én Vázsonyiéknál voltam, előbb két évig az öreg hölgynél és azután a fiatalnál. Soha jobb gazdám nem volt. Erre föl azt mondja a leány, hát nem ismeri meg, hiszen ez a maga volt asszonya, 353 Munkaszolgálatos. 195
