Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Üldözötten 1944-ben

be indulni. Közben belépett a fiam, és amúgy is halovány színű arca kísértetiesen fakó volt. Mi történt veled, fiam, kiáltottam. Halkan felelte, velem még semmi, de az egész hazával sok. Bejöttek a németek. Nem tudtam felfogni az első pillanatban, hogy tulajdonképpen milyen szörnyűséget rejt ez magában. Vigasztalni igyekeztem és azt mondottam, fiam, hiszen erre számítani lehetett, hogy Horthy egy szép napon odaajándékozza nekik az országot. Miért vagy annyira megrendülve? Nem voltál egész télen idehaza Anyám - felelte, és én nagyon erősen benne vagyok az ellenállási mozgalomban. Engem bizonyára még ma elfognak, és soha többé nem látjuk egymást. Alig bírtam megvigasztalni, és azt mondottam, szedje össze egy kicsit az idegrendszerét, menjen nyugodtan haza, én csak felöltözködöm és utánamegyek, majd csak kitalálunk valamit, hogy el ne vihessék.- Hiszen, mondottam, látod, édes fiam, hiszen egész idő alatt munkaszolgálatra sem hívtak be. Majd meglátod, hogy most is sikerül valahogyan eltűnnöd, és nem fognak reád bukkanni.- Világéletedben optimista voltál, nem tudod a veszedelmet, amely itt van a fejünk felett. Milyen szerencse ez reád nézve, Anyám. Annál sötétebbnek látom én a helyzetet, és kérlek, siess, öltözködj és gyere, mert ki tudja, hogy látjuk-e még egymást. Biztosra veszem, hogy az elsők között leszek, akiket elvisznek.

Ezzel lehajtott fővel kiment a szobából, én pedig ott maradtam tehetetlenül. Úgy, mint ahogyan éjjel, azon tépelődtem, hogy hová menjek lakni, most azon gondolkoztam, hogyan mentsem meg egyetlen gyermekemet, aki úgyis mindig abban a hitben élt, hogy nincsen támasza és senki sem szereti, úgy amint azt a versében megírta.

Öltözködés közben egy tragikusan bizarr ötletem támadt. Siettem, és odamentem fiam lakásához. Éppen akkor érkezett meg menyemnek édesanyja, aki Baján lakott, és akinek szobája volt lefoglalva a Royal szállodában. Ahogy azonban ott taxival megállóit, a portás azt mondotta, kérem, ne szálljon ki, a szálloda le van foglalva a németek által. Erre természetesen odajött leánya lakására. Azt mondotta, hogy az esti hajóval utazom vissza Bajára, otthon maradt az öreg hetvenhat éves, nagyon süket édesanyám, nem hagyhatom egyedül, hiszen nem tudom, hogy mi fog történni. A fiam azt mondotta, vidd magaddal a kis Vilmoskánkat is.330 Nekem kedden egy nagyon fontos tárgyalásom van. Vagy elvisznek közben, vagy le tudom folytatni. Ha nem visznek el, úgy a tárgyalás után mi is utánad jövünk.

330 Ifj. Vázsonyi Vilmos (1935-2008) Vázsonyi János fia. Önéletrajzi interjúkötetében (Hadas- Zeke, 2012) részletesen tárgyalja a nagyanyja által itt előadott eseményeket is.

176